Látványos halfajt fedeztek fel - képes-filmes beszámoló

Indonéz búvárok egy különleges halfajra bukkantak, amely labdaként ugrál, ha az aljzathoz ér. A horgászhalak közé tartozó Histiophryne psychedelica további jellegzetessége, hogy a szemei előre tekintenek, teste pedig olyan hajlékony, hogy a korallzátonyok szűkebb réseibe is könnyedén be tud csusszanni.

Az új fajra még 2008 januárjában bukkant rá három búvár az Indonéziához tartozó Ambon sziget egyik kikötőjében. DNS-vizsgálatok segítségével sikerült megállapítani, hogy az ökölnyi méretű hal a horgászhalalakúak (Lophiiformes) rendjébe, a Histiophryne nemzetségbe tartozik. Különleges, világosbarna alapon fehér csíkos mintázatával könnyen elbújik a korallok között, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy mostanáig rejtve maradt a világ elől.

A röviden csak psychedelica-nak nevezett halak 5 méteres mélységben élnek, és úszkálás helyett inkább csak ugrálnak. Amint hozzáérnek a tengerfenékhez, hirtelen vizet préselnek át szűk kopoltyúikon, s melluszonyaikkal ellökik magukat az aljzattól. Farokuszonyukat eközben az egyik oldalra hajlítják, közel a testükhöz, így úgy néznek ki, mint egy pattogó gumilabda.

Mivel a búvárok nem tudták eldönteni, milyen halra bukkantak, megkeresték Ted Pietsch-t, a Washington Egyetem halbiológusát, aki a melluszonyok alapján rögtön felismerte, hogy egy tapogatóshalról van szó. A horgászhalak közé tartozó tapogatóshal-félék (Antennariidae) ugyanis nagyon gyakran hajlott, lábszerű melluszonyokra támaszkodnak, és úszás helyett azokkal lépegetve haladnak előre a tengerfenéken. A horgászhalak további jellegzetessége a hátuszony első úszósugarából kialakult, többnyire kukacszerű függelék, melyet csaliként használnak, hogy csapdába csalják áldozataikat. Az új faj ezzel a függelékkel nem rendelkezik, helyette a korallok közötti repedésekben keres magának táplálékot. Testét vastag kültakaró borítja, mely megvédi az éles koralloktól vadászat közben.

A legtöbb halfajnál a szemek általában a fej két oldalán helyezkednek el, s így nem ugyanazt látják mindkét érzékszervükkel. Az újonnan felfedezett faj lapos fején lévő szemek azonban előre tekintenek, és Pietsch feltételezi, hogy látómezejük átfed, azaz a fajnak hasonló binokuláris látása lehet, mint az embereknek.

Látványos megjelenése ellenére a H. psychedelica egy rejtőzködő életmódot folytató faj, ha felfedezik, akkor általában azonnal új búvóhely után néz. Más tapogatóshalakkal ellentétben színét nem képes a környezetétől függően változtatni. David Hall természetfotós szerint is a korallokat próbálja utánozni csíkos mintázatával. Ha azonban az elpusztult halat alkoholba teszik, bőre néhány nap alatt kifehéredik, de a csíkok mikroszkóp alatt még ilyenkor is láthatóak. Ezen megállapítás után jött rá Ted Pietsch, hogy 17 évvel ezelőtt már találkozott ezzel a fajjal. 1992-ben ugyanis két ismeretlen tapogatóshalat kapott, amiket egy Baliból érkező élőhal-szállítmányban találtak, s különleges külsejük miatt küldték el a Washington Egyetem kutatójának. Mire megkapta a halakat, azok a tartósításra használt etanolban kifakultak, így nem tudta meghatározni azokat, viszont eltette őket az egyetem gyűjteményébe. A mostani vizsgálatok során előkereste ezeket a példányokat, és kiderült, hogy ezek is a Histiophryne psychedelica fajhoz tartoznak.

A horgászhalak általában széles elterjedésűek, ezért elképzelhető, hogy a H. psychedelica sem csak az Ambon sziget melletti zátonyokon él, hanem több helyen is előfordul az Indoausztrál-régióban.

Molnár Orsolya