Kurt Kotrschal és Christian Schloegl viselkedéskutatók az intelligencia kialakulásához vezető evolúciós mechanizmusokat szeretnék kideríteni. Madarak gondolkodása című projektjük résztvevői az egyik csoportban jákópapagájok és keák, a másikban pedig hollók, új-kaledóniai varjak és szajkók voltak.
Mindkét csoport magas intelligenciáról tett tanúbizonyságot korábbi kísérletekben, kognitív képességeik kifejezése azonban különbözik. "Ennek oka életmódjuk és környezetük eltéréseiben keresendő" - magyarázza Kotrschal. A holló például elrejti táplálékát konkurensei elől - a keának azonban nincs szüksége erre. A holló képes perspektívát is váltani: ha észreveszi, hogy valaki figyeli rejtekhely-keresés közben, új helyet talál ki.
A kísérletek is alátámasztották a két csoport közti különbséget. Ha két letakart edényt mutattak nekik, amelyből az egyik ételt tartalmazott, de csak az üresnek a tartalmát mutatták meg nekik, a hollók rögtön tudták, hogy a finomság a másikban lesz. A papagájok ezzel a kísérlettel nem tudtak mit kezdeni, de Kotrschal megjegyzése szerint ebben a feladatban a kutyák sem teljesítenének sokkal jobban.
Nem csak a papagájok és a hollók között, a varjúféléken belül is akadnak különbségek. A csókák például kevésbé bizonyultak sikeresnek, mint a hollók, ez azonban nem jelenti azt, hogy kevésbé lennének intelligensek. Sokkal inkább arra utal, hogy a kísérletek inkább a hollók képességeinek kedveztek - véli az etológus.
A szajkók viszont életük során akár harmincezer rejtekhelyet is képesek megjegyezni - ez sokszorosan felülmúlja az ember képességeit. Minden arra utal, hogy intelligenciájukat ezek a fajok más területeken, más módokon vetik be. Stratégiáik függenek az élőhelyüktől, környezetüktől és táplálékkonkurenseiktől - mondja Kotrschal. Az evolúciós alapok tehát minden egyes madárfajnál egymástól függetlenül vezettek az intelligencia kialakulásához.