Ellenünk fordulhatnak az erdők

A klímaváltozás miatt emelkedő átlaghőmérséklet hatására a jelenleg szén-dioxid-elnyelőként számon tartott erdőségek a következő évtizedekben könnyen szén-dioxid-kibocsátóvá válhatnak, így tovább gyorsíthatják a kedvezőtlen folyamatokat. A legújabb kutatások szerint az erdők jelenlegi szén-dioxid-elnyelő képessége teljes egészében elveszhet, ha a Föld átlaghőmérséklete 2,5 Celsius-fokkal emelkedik.

Az Erdőkutató Szervezetek Nemzetközi Uniója (IUFRO) a rendelkezésre álló globális kutatási eredmények alapján elkészítette a legátfogóbb jelentést, ami valaha is rendelkezésre állt a klímaváltozás és a világ erdeinek kapcsolatáról. A munka célja az volt, hogy választ kapjanak arra: miként reagál a négy fő erdőtípus (boreális, mérsékelt övi, szubtrópusi és trópusi) a négy lehetséges klímaváltozási forgatókönyvre: ezek az elkerülhetetlen felmelegedés, illetve a stabil kibocsátás, a növekvő kibocsátás és a gyorsan növekvő kibocsátás esetén bekövetkező felmelegedés - magyarázza Alexander Buck, a szervezet igazgatója.

Az elkerülhetetlen klímaváltozás az, ami akkor is bekövetkezne, ha az emberiség azonnal felhagyna az üvegházhatású gázok kibocsátásával. Ennek a lehetősége sajnos a nullával egyenlő. Stabil kibocsátás esetén bekövetkező felmelegedésről akkor lenne szó, ha a jelenlegihez képest nem növekedne a szén-dioxid-emisszió, ami a szakértők zöme szerint a világgazdasági válság ellenére is csak ábránd. A két legvalószínűbb forgatókönyv a növekvő, illetve gyorsan növekvő szén-dioxid-kibocsátás, amikor az eddig tapasztalt ütemben, esetleg egy kicsit lassabban romlik a helyzet, azaz továbbra is egyre nő a fosszilis energiahordozók felhasználása. Ebben az esetben az erdők nehezen alkalmazkodnak a gyorsuló felmelegedéshez, aminek komoly következményei lesznek.

Az erdők számítanak a Föld tüdejének?

A Föld erdőségeit gyakran emlegetik a Föld tüdejeként. Az állítás alapja, hogy a fotoszintézis révén az erdőkben hatékonyan zajlik a légköri szén-dioxidból a szerves anyagok előállítása, miközben oxigén szabadul fel. Ugyanekkor azonban az erdő életközössége a légzés miatt szén-dioxidot bocsát ki, amihez természetesen oxigénfelhasználás társul. Az erdők oxigénmérlege földrajzi elhelyezkedésüktől függ, de egyelőre mindenképpen pozitív. Ennek ellenére ma már ismert tény, hogy a legnagyobb mennyiségű oxigént mégsem az erdők, hanem a világóceán hatalmas tömegű növényi plankton állománya állítja elő. (Az egykori magas szén-dioxid-tartalmú, redukáló őslégkör átalakulását a maihoz hasonlóvá tulajdonképpen a fotoszintézis során létrejött szénalapú szerves anyagok eltemetődése, hozzáférhetetlenné válása, azaz a kőszén-, kőolaj- és földgáztelepek létrejötte tette lehetővé.)

Jelenleg az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy 20%-a írható az erdőirtások számlájára, de az erdők még mindig több szén-dioxidot nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak - olvasható az IUFRO jelentésében. A klímaváltozás miatt azonban megváltozhat a helyzet. A várható aszályok, a gombafertőzések, a rovarkártevők inváziója, az erdőtüzek és szélsőséges viharok következtében gyors és kiterjedt erdőpusztulás következhet be. Az erdőtüzek és a kártevők elszaporodása miatt az erdők biomasszájában raktározott szén is az atmoszférába kerül szén-dioxid formájában, ez pedig pozitív visszacsatolásként tovább erősítheti a felmelegedést.

A valószerűtlen lehetőség

A globális fölmelegedés által okozott klímakatasztrófa részben még mindig elkerülhető lenne, ha az országok az évszázad végére 70 százalékkal csökkentenék az üvegházhatást fokozó gázkibocsátásukat, olyan mértékben, amint azt az Európai Unió és Obama amerikai elnök akarja. Bár a globális átlaghőmérséklet így is növekedne, az északi-sarkvidéki jégtáblák nem tűnnének el nyom nélkül, Európában "csak" 2 Celsius-fokkal lenne melegebb, és a helyzet 2100-ra stabilizálódna. Ha csak az Egyesült Államok és Európa csökkenti drasztikusan a kibocsátást, de Kína, India és a többi fejlődő ország ezt nem teszi meg, a világra forró, kemény klíma vár - állítja az a nemrégiben elkészült tanulmány, amelyet az amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ készített az amerikai Energiaügyi Minisztérium és a Nemzeti Tudományos Alapítvány megbízásából.

Az amerikai Climate Change Science Program adataival számolva a kibocsátás jelen növekedése mellett az évszázad végére 2,2 fokos a globális átlaghőmérséklet-emelkedés várható - olvasható a tanulmányban.

Részletek: Még mindig elkerülhető lenne a teljes klímakatasztrófa

Ha a világ tovább melegszik, a szubtrópusi és a mérsékelt öv alacsonyabb szélességi fokain, például a Dél-Európában, az USA nyugati partvidékén, Kína északi részén és az Ausztrália területén elterülő erdőknek sokkal gyakrabban kell hosszú aszályos időszakokat átvészelniük. Ez jelentősen növeli a kiterjedt erdőtüzek és a kártevők okozta károkat, ami miatt komoly mennyiségű szén kerülhet a légkörbe. Egyes kutatások szerint a 2005-ös El-Nino jelenség miatt bekövetkezett amazóniai aszály 1,2-1,6 milliárd tonna szén-dioxiddal terhelte az atmoszférát. Skandinávia, Kanada és Oroszország tűlevelű erdeiben várhatóan nagyobb mértékű felmelegedéssel kell számolni, mint az Egyenlítő vidékén. Bár ez az északi erdőhatár kitolódása rövid távon előnyökkel is járhat, a hosszú távú negatív hatások (erdőtüzek, viharok, új rovarkártevők megjelenése és inváziója) jóval nagyobbak lesznek.

A Föld szénkészlete jelenleg a fosszilis energiahordozókban (kőszén, földgáz, kőolaj), karbonátokban (mészkő, üledékes kőzetek), a biomasszában és a légkörben (döntően üvegházhatású gázok, azaz szén-dioxid és metán formájában) található. A fosszilis energiahordozók elégetésével és a biomassza csökkentésével (erdőirtás) a felszabaduló szén oxidált formában, azaz szén-dioxidként a légkörbe kerül. A fotoszintézis során a légköri szén-dioxid redukálódik, belőle szerves vegyületek, azaz biomassza jön létre.

Az erdők szén-dioxid-nyelőből szén-dioxid-forrássá alakulása már elkezdődött. A kanadai fenyőszú (Dendroctonus ponderosae) például régebben csak a már öreg, beteg fákat károsította, de az elmúlt években a sorozatos enyhe teleket túlélve letarolhatta Kanada nyugati részének erdeit. A fertőzött terület mára mintegy 14 millió hektárnyira nőtt, ami megközelítőleg 1,5-szer nagyobb, mint Magyarország teljes területe. A rovarfaj előretörése várhatóan 2020-ra fejeződik be, addigra viszont 270 millió tonna, jelenleg a faállományban raktározott szén kerül a légkörbe. Ez a mennyiség az éves kanadai közúti kibocsátás ötszöröse.

A helyzet megoldására mielőbb fenntartható erdőgazdálkodási módszereket kellene kifejleszteni és alkalmazni, amivel csökkenthető lenne az erdők érzékenysége a klímaváltozásra. Ellentmondásosan hangzik, de ezek közé tartozik például a természetes állapotú erdőkben rendszeresen előforduló kisebb tüzek megengedése. Amiatt, hogy Észak-Amerika nyugati területein a kisebb erdőtüzeket csírájukban fojtják el, évről-évre jelentős mennyiségű holt faanyag halmozódik fel, ez pedig jelentős rovarkártételhez, sőt nagy kiterjedésű, pusztító tűzvészek kialakulásához vezet.

A jelentés szerzői komoly problémának tartják, hogy rendkívül kicsi a világon a fenntartható módon művelt erdőterületek aránya, míg a klímaváltozás és az erdők kapcsolatát vizsgáló tanulmányok száma elenyésző. A klímavédelmi egyezmények kizárólag az erdőirtásokkal következtében kialakuló szén-dioxid-emisszió csökkentését célozzák, de azzal, hogyan képesek alkalmazkodni az erdők a globális felmelegedéshez, illetve azzal, mik lesznek az alkalmazkodás vagy éppen annak hiányának következményei, eddig nem számoltak.

A szennyezett légkör kedvez a fotoszintézisnek

Forrás: [origo]

Az újabb kutatások arra utalnak, hogy a növények a mai szennyezettebb légkörben hatékonyabban nyelik el a szén-dioxidot, mint az iparosodást megelőző tiszta levegőjű korszakban. Az eredmények szerint az elmúlt negyven évben a légkörbe kerüt szennyezőanyagok miatt a növényi produktivitás 25%-kal nőtt, ami azt jelenti, hogy az iparosodás előtti korszakhoz képest a szárazföldi növények 10%-kal több szén-dioxidot nyelnek el. Bár az atmoszférába került aeroszolok miatt a földfelszínre jutó napfény mennyisége csökkent, az apró részecskék miatt a napsugarak jelentős szóródása következik be. A növényeket ezért több szórt fény éri, azaz az éppen árnyékban lévő levelek is hatékony fotoszintézisre képesek. A légkörbe került mikroszkopikus szennyezőrészecskék tehát nemcsak a napsugarak visszaverődésének fokozása, hanem a fotoszintézis hatékonyságának növelése révén is csökkenhetik a klímaváltozás ütemét.

Az emberi egészségre káros hatásaik miatt persze mielőbb csökkenteni kellene a kibocsátott légköri szennyezőanyagok mennyiségét, a fentiek okokból azonban ennek párosulnia kell a szén-dioxid-emisszió radikális visszafogásával is.