Az elmúlt ötven év során összesen két példányt láttak az Atlanti-óceánnak ezen a vidékén, a közelmúltban azonban az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Központ (NOAA) kutatói egy éven át kétezer bálnahangot észleltek víz alatti eszközök segítségével.
Az akár húszméteresre is megnövő északi simabálnák (Eubalaena glacialis) az első cetfélék között voltak, amelyeket a globális vadászat a kipusztulás szélére sodort, ezért vadászatukat már 1936-ban betiltották. A nagytestű bálnák állományai a lassú szaporodási ráta miatt csak sokára térnek magukhoz, ráadásul számos állat válik a hajózás áldozatává, mivel a cetek előszeretettel tartózkodnak a partok közelében.
Mintegy négyszáz simabálna él a Földön, zömük az Egyesült Államok atlanti partvidékén. Nem lehet tudni, hogy onnan költözött-e át néhány példány Grönlandra, vagy egy különálló populációról van-e szó.