A kutatók figyelme régóta az Antarktisz hatalmas nyugati jégtáblája (West-Antarctic Ice Sheet - WAIS) felé fordul, ahol a kontinens sziklafelszínének nagy területe a tenger szintje alatt fekszik. A Föld nagy jégmezői (a nyugat- és kelet-antarktiszi-, valamint a grönlandi) közül a WAIS a leginstabilabb szerkezetű, ennélfogva az éghajlati peremfeltételekben bekövetkező viszonylag szerény változások is a jégmező sebes felbomlását indíthatják el.
Új eredmények alapján azonban a nyugat-antarktiszi jégmezőnek a tengerszint-emelkedéshez történő lehetséges hozzájárulását túlbecsülték. A korábbi tanulmányok ugyanis 5-6 méteres tengerszint-emelkedést jósoltak. A legújabb tanulmány szerzői, Jonathan Bamber (University of Bristol) és munkatársai arra az eredményre jutottak, hogy a WAIS összeomlása átlagosan 3,3 méterrel emelné meg a globális tengerszintet.
Eltérő eredmények
A régebbi becslések nem határozták meg pontosan azokat az olvadás veszélyeztette régiókat, amelyeknek összeomlása a legvalószínűbb. Ezt a hiányt a Science május 14-i számában megjelent tanulmányban már kiküszöbölték.
Annak ellenére, hogy a sziklaágy nagy része (amelyen a nyugat-antarktiszi jégmező elterül) a tenger szintje alatt fekszik, vannak területek, ahol nincs akkora veszélynek kitéve a jégmező, (pl. Transzantarktiszi-, Ellsworth- és az Executive Committee hegységek területén), mivel az alapzat magasabban van a tengerszintnél, illetve lejt a jég mozgási irányával szemben.
A kutatók valószínűsítik, hogy az a jégtömeg, amely a szárazföld belseje felé eső lejtőkőn és a tengerszint felett helyezkedik el, túlélheti az összeomlást.
Fontos az a tény is, hogy a WAIS összeomlása miatt bekövetkező tengerszint-emelkedés nem lenne egyenletes eloszlású a világóceánban. Ezt a korábbi számítások is megjósolták, az ezeknél használt modellek azonban nem tartalmaztak olyan fontos hatásokat, mint például Föld rotációs változásai.
A jelenlegi tanulmány szerint megmaradó jég térbeli eloszlása (B) nagyjából azonos az 1978-as számítások eredményével (J. H. Mercer) (A), de határozottan különbözik a becsült eusztatikus tengerszint-emelkedés. Úgy gondolják, ez az eltérés abból adódhatott, hogy a korábbi tanulmány idején nem álltak rendelkezésre olyan megbízható topográfiai adatok, mint napjainkban
Regionális különbségek
A világtenger szintjének emelkedése a Föld regionális eltéréseket mutató gravitációs mezejének következtében természetesen nagy különbségeket mutatna regionálisan (lásd az alábbi térképen).
A szimulációs modell szerint a legmagasabb tengerszint-emelkedés a 40. szélességi fok környékén, Észak-Amerika csendes- és atlanti-óceáni partjainál, illetve az Indiai-óceán medencéjében jelentkezne. Az Egyesült Államok partjainál mintegy 25 százalékkal lenne nagyobb az emelkedés, veszéllyel fenyegetne számos tengerparti nagyvárost, mint például Washington, New York és San Francisco.
Érdekes módon a tengerszint-emelkedés regionális eloszlásának mintázata független attól, hogy milyen gyorsan vagy mekkora mértékben semmisül meg a Nyugat-antarktiszi jégmező. Ha például csak 1 méterrel járulna hozzá a tengerszint-emelkedéshez, Észak-Amerika partjainál még így is 25 százalékkal lenne több a globális átlagnál.
A jégselfek szerepe A tanulmány szerzői szimulációs modellekkel vizsgálták, hogyan reagálna a hatalmas jégmező, ha a kontinenst szegélyező lebegő jégselfek mind letöredeznének. Ezek a jégselfek választják el a Nyugat-Antarktisz jégtömegét a Weddel- és a Ross-tengertől, eltorlaszolva a szárazföldi jég útját, megakadályozva, hogy a WAIS jege "lefolyjon" az óceánba. Ha ezek a lebegő jégselfek eltűnnének, a WAIS terjedelmes részei előtt válna lényegében akadálytalanná az út, melynek következtében jégmező mozgása tovább gyorsulna, és a jelenlegi partvonalak jelentősen módosulnának. A WAIS leginkább instabil részei azok, ahol a jég alatt olyan medencék találhatók, amelyek a tengerszint alatt fekszenek. Ha ez a jégtömeg akadálytalanul eléri a tengert, maga is selfjéggé válik. |
Dudás Nikolett
Forrás: Science