Roberto Nespolo és Paulina Artacho, a Chilei Déli Egyetem kutatói egy régi hipotézist vizsgáltak, amely szerint a kevesebb energiát felhasználó állatoknak több erőforrásuk marad a túlélésre és a szaporodásra. Eddig csak néhányan vizsgálták a feltevés helytállóságát, három, rágcsálókon végzett kutatás pedig nem is tudta bizonyítani azt. "A mienk a negyedik, ám az első, amely bizonyítja az anyagcsere szelektáló szerepét" - közölte Nespolo.
Közel száz pettyes éticsiga (Helix aspersa) méreteit rögzítették, és szén-dioxid-kibocsátásuk alapján felbecsülték anyagcsererátájukat nyugalmi állapotban. Hét hónap elteltével újra begyűjtötték az állatokat, illetve az elpusztultak házát. Kiderült, hogy a méret nem befolyásolta a túlélést, az anyagcsereráta azonban igen. A túlélő csigák anyagcsererátája húsz százalékkal maradt el az elpusztult csigákétól.
Azt is kimutatták a kutatók, hogy minél lassabb az anyagcsere, annál nagyobb a csiga túlélési esélye. Tehát a természet az energiatakarékosabb csigákat hagyja meg.
Az új kutatás sikere a megfelelő állatfaj kiválasztásában rejlett, mivel a vadon élő egerek esetében - amelyeket az egyik előző próbálkozás során vizsgáltak - lehetetlen volt megmondani, hogy a kutatók hatósugarán kívül eső egyedek elpusztultak vagy csak egyszerűen odébbálltak. Nehéz volt tehát meghatározni, hogy hány egér pusztult el évről évre. A csigáknál a kiürült ház azonban árulkodik a pusztulásról, és esetükben attól sem kell tartani, hogy túl messzire jutnának.
A kutatók most arra szeretnének választ kapni, hogy a lassabb anyagcsere velejárója-e a lassabb mozgás. Ha igen, akkor a csigák nem csak annak alapján szelektálódnak, hogy lassabban használják fel energiájukat, hanem fontos az is, hogy még lassabb csigatempóban közlekedjenek.