Egy kígyó bámulatos zsákmányszerző trükkje

Az emberek között még ma is elterjedt legenda, hogy a kígyók hipnotizálják az áldozatukat. A valóság azonban sokszor jóval izgalmasabb. A délkelet-ázsiai tapogatós kígyó sokkal hatékonyabb eljárást fejlesztett ki, amelynek segítségével jószerivel a szájába úsznak a halak.

A kicsi, 50-90 centiméteres, édes- és sós vízben egyaránt megtalálható, mérges tapogatós kígyó (Erpeton tentaculum) rendkívül szokatlan módszerrel fogja el zsákmányát, az apró halakat. Úgy megijeszti a prédáját, hogy a szerencsétlen hal egyenesen a kígyó feje felé úszik, ahelyett, hogy elmenekülne. Ráadásul a hal reakciója annyira kiszámítható, hogy a kígyó nem is követi a hal tényleges mozgását, "látatlanban" egyenesen arra a helyre irányozza a csapását, ahol a hal feje lesz néhány pillanat múlva.

"Nem találtam egyetlen olyan más ragadozóról szóló beszámolót sem, amely képes lenne ily módon befolyásolni és előrelátni a prédája jövőbeni viselkedését" - mondta Kenneth Catania, az amerikai Vanderbilt Egyetem biológusa. A kutató nagy sebességű videofelvételt használva elemezte a kígyó szokatlan vadásztechnikáját. Eredményeit az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) tette közzé.

A kígyó halfogáskor furcsa, J betűhöz hasonló testtartást vesz föl, a J rövidebb szakaszának végén van a feje. Ezután teljesen mozdulatlan marad, amíg egy hal a "J" horgának közelébe nem úszik. Ekkor villámgyorsan lecsap áldozatára.

A kígyó mozgása csupán néhány század másodpercig tart, túl gyors ahhoz, hogy az emberi szem követni tudja. A zsákmánya azonban még gyorsabban reagál, néhány ezred másodperc alatt. A halak amúgy is híresek a menekülési reakciójuk gyorsaságáról, amelyet már részletesen tanulmányoztak. Ezek a tanulmányok kiderítették, hogy sok hal agyában egy speciális "áramkör" van, ez indítja be a biológusok által csak "C-start"-nak nevezett menekülési választ, ami a következő képpen zajlik. A halak füle testük mindkét oldalán érzékeli a hangnyomást. Amikor az egyik oldali fül valamilyen zavart észlel, azonnal üzenetet küld a hal izmainak, amelynek hatására a hal teste C-alakban meggörbül az ellenkező irányba, így képes a lehető leggyorsabban elúszni a veszélyforrástól.

Éppen ezt használja ki a kígyó. Amikor a kígyó támadására a halak menekülni kezdenek, a többségük egyenesen a kígyó feje felé fordul, és sok közülük szó szerint beúszik az állkapcsai közé. A kutató négy kígyót használt a kísérletekben. Amikor a lassított felvételeken rögzített 120 zsákmányszerzést megvizsgálta, azt tapasztalta, hogy a halak az esetek 78 százalékában a kígyó feje felé fordultak és nem attól eltávolodva úsztak.

Az ábrán a kígyó vadászó testtartása (A) és két zsákmányszerzése (B, C) látható. Pirossal a hal kiindulási helyzetét jelölték

Kenneth Catania megfigyelte, hogy a kígyó egy testcsel bevetésével csapja be áldozatait. Először ugyanis nem a kígyó feje mozdul az áldozat felé, hanem a teste: a hüllő nagyjából a teste közepén begörbít egy szakaszt. Az akváriumba helyezett érzékeny hidrofonnal (víz alatti mikrofonnal) sikerült kimutatni, hogy ez a testcsel elegendően erős hanghullámokat hoz létre ahhoz, hogy beindítsa a hal C-start reakcióját. Mivel a hanghullámok a kígyó fejével ellentétes oldalról érkeznek (ne feledkezzünk meg a J görbületről!), ez a reflexszerű reakció egyenesen a kígyó szája felé mozdítja a halat. Amikor pedig a C-start beindul, akkor a hal már képtelen megfordulni.

A kígyó mozgását még alaposabban tanulmányozva Catania további meghökkentő fölfedezést tett. Amikor a kígyó lecsap, nem a hal kiindulási helyére céloz, és a hal mozgásának megfelelően módosítja az irányt, ahogy az a legtöbb ragadozónál megfigyelhető. Rögtön a felé a hely felé támad, ahol pár pillanat múlva a hal feje feltehetően lesz. Erre a legjobb bizonyítékot azok az esetek szolgáltatják, amikor a kígyó eltéveszti a célt. Nem mindegyik megcélzott hal reagál ugyanis reflexszerűen C-starttal, és ilyen esetekben a kígyó szinte kivétel nélkül elhibázza a zsákmányt. "Célkövető" stratégia esetén a hibázás nem lenne ilyen nagy arányú.

Catania a továbbiakban frissen kikelt kis kígyók megfigyelésével azt kívánja megállapítani, hogy öröklött vagy tanult-e a kígyónak ez az "előrelátó képessége".

Forrás: PNAS