A SELENE (avagy Kaguya) -űszonda részletes térképet és számos egyedi mérést készített Holdunkról. Első alkalommal térképezte fel például a Földről láthatatlan oldalon lévő gravitációs anomáliák pontos jellemzőit. Rámutatott, hogy a túloldalon már az ősi időkben, a kezdeti nagy meteoritbombázás alatt is vastagabb volt a kőzetburok, mint a bolygónk felé tekintő féltekén. Emellett a túloldalon tovább tartott a vulkáni aktivitás, mint azt korábban feltételezték - de még így sem olyan sokáig, mint a Föld felé tekintőn.
A szondát küldetésének végén a Hold felszínébe irányították, ahol megsemmisült. A robbanás halvány és rövid életű felhőjét sikeresen megfigyelték a Földről, mint arról korábban beszámoltunk. Az eseményeket megelőző percek még látványosabbak voltak a szonda fedélzetéről nézve, ahonnan az alábbi képsort rögzítették.
A felvételeken jól látszik, hogy a Nap nem volt magasan az égen a Hold felszínének adott vidékéről nézve. A kiemelkedések ezért hosszú árnyékot vetnek, és az utolsó két képkockát már főleg sötét részek töltik ki. Legfeltűnőbb alakzat a harmadik felvételen látható kráter, amelynek aljzatát egyenetlen, talán a belső lejtőről lecsúszott anyag alkotta dombok töltik ki.
A SELENE-űrszonda becsapódás előtt rögzített utolsó felvételei (JAXA, NHK)
Míg a SELENE-űrszonda küldetése befejezéseként csapódott a Holdba, a nemrég indult amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter és LCROSS szondák közül az utóbbi, valamint az utolsó rakétafokozat már a küldetés elején, októberben ütközik kísérőnkkel. A küldetésről további részletek itt olvashatók.