Elbuktuk a fajkihalás elleni harcot

Most már bizonyosnak tűnik, hogy 2010-re nem leszünk képesek csökkenteni a fajkihalás mértékét úgy, ahogy azt egy ENSZ-egyezményben a résztvevő országok 1992-ben vállalták - állapította meg a világ legnagyobb nemzetközi természetvédelmi szervezete. A téma szakemberei jóideje egyetértenek abban, hogy a jelenlegi a legnagyobb fajkihalás a Föld történetében.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) július 2-án kiadott jelentése szerint bolygónkon egy újabb tömeges, könnyen meglehet, hogy a földtörténet legnagyobb fajkihalása zajlik, a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes felei által hét éve tett vállalások pedig nem teljesülnek, azaz nem leszünk képesek lassítani a Föld élővilágát érintő pusztulást.

Az IUCN Vörös Listáján szereplő 44 838 veszélyeztetett fajból mára 869 gyakorlatilag kihaltnak, illetve természetes élőhelyén kihaltnak tekinthető, s ha azokat a fajokat is ide számítjuk, amelyeket a listán lehetségesen kihaltként jelölnek, ez a szám 1159-re emelkedik. A kétéltűek majd' egyharmadát, az emlősök negyedét, a madárfajok 12 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye, a becslések szerint összesen az ismert fajokból legalább 16 928 küzd a fennmaradásért - olvasható az IUCN jelentésében. Tekintve, hogy a Vörös Lista a jelenleg ismert mintegy 1,8 millió fajnak csupán a 2,7 százalékáról rendelkezik kellően részletes, tudományos információkkal, illetve hogy a Földön élő fajok nagy részét tudományosan még nem térképezték föl (számukat 2-100 millióra becsülik), a fenti szám csak a meglévő adatok alapján tett durva becslés, ám azt jól érzékelteti, milyen drámai változások zajlanak az élővilágban.

Zajlik a földtörténet legnagyobb fajkihalása
Az őslénytani leletek alapján egy faj átlagosan 1-10 millió évig élt, mielőtt kihalt, esetleg új fajjá alakult át. Ezt alapul véve a fajkihalás "természetes" sebessége ma, ha 10 millió fajjal számolunk (becsült érték a még nem ismert fajokkal együtt), évenként 1-10 faj kihalása lenne. Ehhez képest a jelenlegi kihalási ráta százszoros-ezerszeres lehet; ilyen ütemű kihalásra korábban nem volt példa (a fajkihalási ráta értéke leginkább amiatt bizonytalan, hogy nincs elegendőinformációnk a ma élő fajok számára vonatkozóan). A korábbi legnagyobb kihaláskor, a perm végén, 251 millió évvel ezelőtt a tengeri fajok 96, a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki néhány millió év alatt. A mai, bizonyítottan emberi hatásra bekövetkező nagy fajkihalás legfontosabb oka a fajok élőhelyének pusztítása.

Egy másik, hasonlóan jelentős környezetvédelmi szervezet, a WWF egy évvel ezelőtti jelentése szerint az elmúlt mintegy 40 évben a legdrámaibb veszteségek a trópusokon jelentkeztek, ahol a szárazföldi gerinces fajok populációja átlagosan 46 százalékkal lett kisebb, míg a mérsékelt égövi társaiknál nem figyeltek meg számottevő változást. A legnagyobb pusztulás a tengeri gerincesek között tapasztalható: az 1995 és 2005 között eltelt mindössze tíz év alatt 28 százalékkal csökkent a tengerekben, óceánokban élő gerincesek száma. Ezen belül az északi vizek gerinces populációiban csak az 1990-es évek óta mutatkozik hanyatlás, szemben a déliekkel, ahol a teljes vizsgált időszakban komoly pusztulás mutatkozott. A tengeri madarak állománya is harmadával, míg a szárazföldieké negyedével csökkent. A legsúlyosabban fogyatkozó fajok között a kardhal (Xiphias gladius), a csipkés pörölycápa (Sphyrna lewini) és a Jangcében élő folyami delfin (Lipotes vexillifer) egyaránt szerepel - ez utóbbi valószínűleg az elmúlt években halt ki. A folyami delfin-fajok a leginkább veszélyeztetett tengeri emlősök körébe tartoznak. Mivel a gerinctelen fajok megfigyeléseiből kapott adatok még nem állnak olyan mennyiségben rendelkezésre, hogy azokból hasonló következtetéseket lehessen levonni, a WWF számai a gerinces fajok helyzetét tükrözik.

A fenti térkép a különböző területek várható természetvédelmi kockázatát jelöli a vöröstől a sötétzöldig terjedő színskálával. Számokkal néhány terület adata az ott élő ritka kétéltű-, hüllő-, madár- és emlősfajok számáról

Kutatók korábbi elemzései szerint a legnagyobb veszélynek a ritka bennszülött állat- és növényfajokban gazdag, fejlődő trópusi országok vannak kitéve. A természeti erőforrások intenzív kirablása folyik a Szahara alatti övezetben (például a Kongói Demokratikus Köztársaságban), Madagaszkáron, Dél- és Délkelet-Ázsia számos országában, így Indonéziában, Srí Lankán és a Fülöp-szigeteken, ahol a jelenlegi gazdasági helyzetben nincsenek komolyabb, természetvédelemre fordítható pénzösszegek.

Az elmúlt években jelentősen nőtt az édesvízi halfajokra vonatkozó adatok feldolgozottsága, így mára az is bizonyossá vált, hogy például Európában a halfajok 38 százaléka van veszélyben. Mivel a kontinenseket átszövi a folyók, patakok vízhálózata, gyorsan terjednek bennük a szennyeződések és az invazív fajok, illetve a vízügyi beruházások megtervezésekor sincsenek kellő tekintettel a vízi élővilágra.

Magellán-pingvinek (Spheniscus magellanicus). A faj besorolása: mérsékelten veszélyeztetett

Az óceánok világában is hasonlóan aggasztó a helyzet. A jelentés szerint a tengerekben, óceánokban élő fajok jelentős része él meg visszafordíthatatlan veszteségeket a túlhalászat, a klímaváltozás, az invazív fajok, a part menti települések növekedése és a szennyezés miatt. Az 1045 cápa- és rájafaj legalább 17, a sügérek 12,4 százaléka, a hét tengeri teknősfajból pedig 6 került a kihalás szélére. A tengeri madarak lényegesen rosszabb helyzetben vannak szárazföldi társaiknál: több mint negyedük halhat ki.

Biológiai Sokféleség Egyezmény
Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján (United Nations Conference on Environment and Development, UNCED) számos globálissá vált környezeti problémáról folytak tárgyalások. Ekkor született meg többek között a Biológiai Sokféleség Egyezmény, amelynek célkitűzése a Föld biológiai sokféleségének megőrzése, a természeti erőforrások fenntartható használata, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, technológiák átadását és pénzeszközök biztosítását. Az Egyezményt a konferencián Magyarország is aláírta.

Klímaváltozás - fordulhat a helyzet

Jelenleg az élőhely eltűnése és nem a klímaváltozás rója a legnagyobb terhet a Föld élővilágára, ám a jelentés szerint ez hamarosan megváltozhat. 17 ezer madár-, kétéltű- és korallfaj biológiai adottságait megvizsgálva a jelentést készítő szakemberek arra jutottak, hogy a most még kihalás által nem veszélyeztetett fajok jelentős része kerülhet veszélybe a klímaváltozás következtében: a most még nem veszélyeztetett madárfajok 30, a korallok 51, a kétéltűek 41 százalékát törölheti el a Föld színéről a fölmelegedés.

Az IUCN Wildlife in a Changing World (Vadvilág egy Változó Világban) című beszámolójának megjelenését nem véletlenül időzítették július elejére: a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei hamarosan értékelik, milyen sikerrel tettek eleget 1992-es vállalásuknak.

Onager, az ázsiai vadszamár (Equus hemionus) Besorolása: veszélyeztetett

A kormányoknak legalább annyira - ha nem méginkább - komolyan kellene venniük az élővilágot fenyegető problémákat, és annyi erőfeszítést tenniük megmentéséért, amennyire fontosnak tekintik a jelenlegi pénzügyi és gazdasági helyzet megoldását - mutat rá 'Jean-Christophe Vie, az IUCN fajvédelmi igazgatója, a jelentés vezető szerzője.

A Vörös Lista kategóriái

• Kipusztult (Extinct) - már az utolsó ismert példánya is elpusztult
• Vadon kipusztult (Extinct int the wild) - a fajnak csak emberek által tartott, mesterségesen, fogságban vagy termesztésben élő egyedei léteznek
• Súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered) - a kipusztulás közvetlen közelébe került, kihalófélben lévő fajok
• Veszélyeztetett (Endangered) - fajok, amelyeket a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben már a közeli jövőben biztosan a kihalás veszélye fog fenyegetni
• Sebezhető (Vulnerable) - fajok, amelyek a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben előreláthatólag a kihalás szélére fognak kerülni
• Mérsékelten veszélyeztetett (Near Threatened) - potenciálisan veszélyeztetett fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatólag a veszélyeztetett fajok közé kerülnek
• Nem veszélyeztetett (Least Concern) - elterjedt fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye
• Adathiányos (Data Deficient) - fajok, amelyekről nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat

A Vörös Listán nem szereplő fajok

• Fosszilis (Fossil) - főleg megkövült maradványokból ismert élőlények. Általában a 10 ezer évnél régebben kihalt fajok
• Régen kihalt (Prehistoric) - a 16. század előtt kihalt fajok
• Közönséges (Secure) vagy háziasított (Domesticated) fajok