A Csendes-óceán északi medencéjében kialakult szemétsziget létezésére először 1988-ban az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) hívta föl a figyelmet. A szervezet akkor még csupán néhány, a tengerfelszínről vett vízminta vizsgálatból következtetett arra, hogy a Csendes-óceán északi medencéjének vize bizonyos, tengeráramlatok által uralt részeken műanyaghulladékkal szennyezett. Az azóta elvégzett vizsgálatok nyomán egyre határozottabb képet kaptunk a szennyezésről, amely időközben a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget néven vált ismerté.
Áramlatok gyűjteménye
A Csendes-óceán északi medencéjét, mint a világtenger más területeit, tengeráramlatok uralják. A Csendes-óceán északi medencéjének legfőbb áramlási rendszerében egy az óramutató járásával azonos irányú, körkörös áramlási rendszer mozog: Panama partjainál Északi-Egyenlítői-áramlásként indul, nyugati irányba átszeli az óceánt, Pápua-Új-Guineánál észak felé fordulva Kuro-Shio-áramlásként folytatja útját, majd északon ismét átszeli az óceánt, Észak-Amerikát elérve, Kanada, Alaszka partjainál az áramlat egy része lefelé fordul, s mint Kaliforniai-áramlás tart dél felé Amerika nyugati partjai mentén.
Még több felvétel galériánkban a képekre kattintva!
E hatalmas cirkuláció által közrefogott víztömegben kevés faj él, jobbára fitoplanktonból. Körülbelül a 135. és a 155. nyugati hosszúsági, és a 35-45. északi szélességi fokok között valósággal megreked az áramlatok által idehordott szemét, amely mára a szerény becslések szerint 700 ezer, a pesszimistábbak szerint 15 millió négyzetkilométernyi területet borít (ez a teljes Csendes-óceán 0,41-8,1 százaléka, hozzávetőleg tizenötszöröse Magyarország területének). A sziget akár több millió tonnányi hulladékból is állhat, és bizonyos vélemények szerint két egymáshoz lazán kapcsolódó rész alkotja. Mérete és sűrűsége ellenére a szennyezés nem látható a műholdfelvételeken, mivel nagy része a felszín alatt lebeg.
Project Kaisei
Idén augusztusban két kutatóexpedíció indult útnak, hogy a helyszínen hajózva dokumentálják a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget összetételét. A Project Kaisei nevet viselő küldetés Scripps Oceanográfiai Intézet által vezetett New Horizon nevű hajója e hét elején tért vissza San Franciscóba, míg társa, a Kaisei érkezését a jövő hét elejére várják. Az expedícióban résztvevő szakembereket megdöbbentette, amit tapasztaltak: bármerre hajóztak a hatalmas területen, a legkülönfélébb méretű és eredetű műanyaghulladék lebegett a vízben mindenfelé.
Az első két hét tapasztalatai - amerre a szem ellát, "műanyag konfetti" a vízben
A szakemberek tizenhét helyen megállva több mint 50-szer vettek mintát a felszíni hulladékból, hogy tanulmányozzák az összetételét és azt, milyen invazív (idegenhonos) élőlények élnek ebben a környezetben. A 22 napos expedíció minden egyes merítésében találtak műanyaghulladékot a legapróbbtól az igen nagy darabokig, az áramlásrendszer és így a szemétsziget közepe felé haladva a hulladék sűrűsége egyre nőtt.
Így számol be élményeiről a Project Kaisei által kiadott közleményben Mary Crowley, a vállalkozás társalapítója: "Több mint 30 évvel ezelőtt, amikor először jártam a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget vizein, néhány üveg-halászbóját, egy hálódarabot és négy nap alatt talán két, vízben lebegő műanyagdarabot ha láttam. Három évtized után visszatérve lesújtó a változás. Egy félóra alatt könnyedén számolhattunk össze mintegy négyszáz, a felszínen lebegő műanyagdarabot."
A kutatók a szemétben élő élővilágot vizsgálva sokféle gerinctelen állatfajt, köztük apró kagylókat, tengeri szivacsokat, algákat és kisebb rákokat találtak - a fajok pontos meghatározása még hátravan, mint ahogyan annak meghatározása is, hogy milyen eredetű anyagok teszik ki a szemét zömét.
Mérgez is
Már jó ideje ismert, miként veszélyeztetik a különféle tengeri fajokat - teknősöket, tengeri emlősöket, madarakat - a tengerekben, óceánokban lebegő hálómaradványok, műanyagzacskók és egyéb hulladék. Nemrégiben az is kiderült, hogy az eddig gyakorlatilag elpusztíthatatlannak hitt műanyag valójában meglepően gyorsan elbomlik, és bomlásakor potenciálisan mérgező anyagok kerülnek a vízbe. A habosított műanyagok közé tartozó polisztirén (PS) például egy éven belül bomlani kezd, és bomlásakor potenciálisan mérgező biszfenol-A (BPA) és PS-oligomer keletkezik. Egyes tanulmányok szerint ez a két vegyület károsíthatja az állatok hormonháztartását, és jelentős hatást gyakorolhat a szaporító rendszerre. (A tengereket mérgező műanyagokról részletesebben lásd korábbi cikkünket.)