A Betelgeuse egy úgynevezett vörös szuperóriás csillag. Közel 1000-szer nagyobb átmérőjű a Napnál, és körülbelül 100 ezer Napnak megfelelő fényt bocsát ki. A mindössze néhány millió éves égitest a szupernóva-robbanás előtti állapotban van: a csillagászok szerint bármikor bekövetkezhet a kataklizma, amelyet a Földről fényes nappal is láthatnánk (a szupernóva sugárzása azonban nem jelentene veszélyt számunkra).
Fent: a bal oldali képen az Orion sokak számára ismerős formáját láthatjuk, amelynek "bal felső" csillaga a Betelgeuse (alfa Orionis). Középen egy korábbi kép az égitestről, jobbra pedig a közelmúltban készített, eddigi legrészletesebb felvétel.
Fent: a vörös szuperóriások egyik rejtélye, hogyan képesek olyan rengeteg anyagot ledobni magukról (körülbelül egy naptömegnyit mindössze 10 ezer év alatt). Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) legnagyobb chilei távcsöveivel (Very Large Telescope, VLT) készült eddigi legélesebb felvétel közelebb visz a válaszhoz. A kép felbontása 37 milliívmásodperc, ekkora szög alatt látszana egy teniszlabda a Nemzetközi Űrállomáson a földfelszínről. Jól láthatók a csillagot övező szabálytalan alakzatok, amelyek a felszínről távozó és szétterülő hatalmas anyagnyúlványok.
Lent: a Betelgeuse fortyogó felszíne és a ledobott gázanyag (illusztráció). Ha a csillag a Nap helyén lenne, akkor külső burkai majdnem a Jupiterig érnének, a ledobott gázanyag pedig az egész bolygórendszert beterítené. A megfigyelések alapján a csillag anyagledobása nem egyenletes minden irányban. A képet tovább finomítva a Betelgeuse légkörében sikerült megfigyelni hevesen mozgó gáztömegeket, amelyek akkorák, mint maga a csillag. A csillagászok szerint ebből a "fortyogó katlanból" indulnak el a gáznyúlványok.