Szaturnusz: újabb látványos fotók

Szokatlan árnyékokat és érdekes helyzetben lévő égitesteket fotózott a Cassini-űrszonda az előző hónapokban a Szaturnusz körül. A látványos felvételek mellett érdekes felfedezés is született: a belső holdak követő oldalán vöröses foltok vannak.

Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, a Szaturnuszon az idei földi nyár végén volt napéjegyenlőség. Ekkor a gyűrűrendszer közel éléről kapta a fényt, emellett a holdak árnyékukat a bolygó korongjára vetették, pályájuk túlsó oldalán pedig a Szaturnusz árnyékába merültek.

Az eddig készült felvételek elemzése révén érdekes felfedezés született. Az öt belső hold: a Mimas, az Enceladus, a Tethys, a Dione és a Rhea felszínén hasonló felszíni mintázat mutatkozott. Az infravörös és ultraibolya tartományban rögzített felvételek alapján kiderült, hogy ezeknél a holdaknál a Mimast kivéve vörösebb a követő oldal, mint az elöl haladó.

Kötött tengelyforgásuk miatt ezen égitestek mindig ugyanazt az oldalukat fordítják a Szaturnusz felé, és azonos oldal tekint előre, az ezzel szemközti pedig hátra keringésük során. A vöröses árnyalat legerősebb a követő félteke centrumában volt - de halványan a vezető félteke középpontja körül is azonosítható.

A sajátos helyzet kialakulása még nem tisztázott. A feltételezések alapján egyrészt a gyűrűkből, például a kívül húzódó E-gyűrűből származó porszemek becsapódásai működhettek közre a vöröses árnyalat kialakulásában, de a töltött részecskék becsapódásaitól is létrejöhetett a színeltérés.

A holdak térképei, amelyeken jobbra az elöl haladó, balra pedig a követő féltekék mutatkoznak (NASA, Paul Schenk)

A szaturnuszi napéjegyenlőség alkalmából a bolygó körül keringő Cassini-űrszonda további látványos és ritka felvételeket készített, amelyekből most néhány újat közlünk.

Az F-gyűrű és a hozzá közel keringő Prometheus hold látványos kölcsönhatása. Az apró égitest, amikor enyhén elnyúlt pályáján megközelíti a gyűrűt, gravitációs terével kimozdítja a szemcséket eredeti helyzetükből, létrehozva a fent megfigyelhető alakzatot (NASA, JPL, SSI)

A kráterezett felszínű Janus hold 2009. július 26-án, 98 ezer kilométer távolságból (NASA, JPL, SSI)

A Daphnis hold által az A-gyűrű Keeler-résének peremén létrehozott hullámos alakzat (NASA, JPL, SSI)

Az Encealdus hold és a déli sarkvidékén lévő repedésekből előtörő, gejzírjellegű anyagsugarak képe 2009. október 13-án (NASA, JPL, SSI)

Az apró Tethys hold a sokkal nagyobb Titan előtt. Jól megfigyelhető, hogy míg a Tethys kráterezett felszíne élesen kirajzolóik, addig a Titant sűrű, átlátszatlan légköre elmosódottá teszi (NASA, JPL, SSI)

A Tethys a gyűrűrendszer előtt. A kép alsó részén a gyűrűt a bolygó árnyékos oldala takarja el. A Tethys felszínének felső részén látványos árnyékot vet egy kráter központi csúcsa, jobbra fent pedig még egy apró kísérő azonosítható a felvételen (NASA, JPL, SSI)