A hosszúszárnyú avagy púpos bálnák (Megaptera novaeangliae) általában az északi sarkvidék hideg, élelemben gazdag vizein töltik a nyarat, télre azonban több ezer kilométeres távolságot tesznek meg a melegebb, trópusi vizekhez. Bár itt kevesebb az élelem, a nőstények itt, a meleg vízben hozzák világra borjaikat. A hímek követik a nőstényeket, abban a reményben, hogy párosodhatnak velük.
Amikor egy nőstény fogamzóképes állapotban van, hangokkal tudatja készségét a hímekkel, például uszonyaival csapkodja a víz felszínét, de elképzelhető, hogy illatanyagokat is kibocsát - magyarázza dr. Ted Oakes, a BBC természettudományos munkatársa. A felhívásra hamarosan tucatjával közelednek a hímek a nőstényhez. Amint egyre több hím gyűlik össze, egyre nő a feszültség. Először csak méretes buborékokat eregetnek, ezzel fitogtatva erejüket, s jelezve a többinek elszántságukat, majd kezdetét veszi a küzdelem - ezt sikerült először teljes egészében megörökítenie a BBC csapatának Ausztráliától keletre, a Csendes-óceánon. Ahogy az internetes oldalukon közölt felvételen is látható, a hímek sebesen úsznak a nőstény nyomában, s közben egyre agresszívabban igyekeznek megszabadulni egymástól, teljes erejükből egymásra ugranak, az összecsapásokba olyan erővel vetik bele magukat, hogy a feljegyzések szerint az akár egyik-másik állat vesztét is okozhatja.
Jóllehet a hosszúszárnyúak a legismertebbek a nagyobb testű bálnák között, szexuális viselkedésükről igen keveset tudunk, párzani például soha senki nem látta őket. Amint a felvételen is megfigyelhető: a győztes hím kiérdemli jutalmát, és alámerül a nősténnyel.