A sertés (Sus scrofa) egyedülálló állat: egyrészt jelentős emberi élelmiszerforrás, másrészt az emberi betegségek modellállataként is szolgál. Ráadásul, mivel az eredeti vad alakok is léteznek, különösen érdekes tanulmányozni az állatot, hogy megismerjék a háziasítás genomikai hatásait - mondta Larry Schook, az Illinoisi Egyetem orvosbiológiával foglalkozó professzora, a szekvenáló program vezetője.
Bár a professzor nem említette, de a házisertés nemcsak az emberi betegségek tanulmányozásában fontos, de a szervátültetésben is egyre jelentősebb szerepet szánnak neki. Ez az úgynevezett xenotranszplantáció, azaz amikor más fajból ültetnek át szerveket emberekbe. A mai orvoslásban is bevált eljárás a sertésszívbillentyű beültetése, de egyéb sertésszervek (például szív) átültetésével is kísérleteznek. A sertésgenom megismerése ezeket a kutatásokat is nagymértékben előrelendítheti.
A genomszekvenáláshoz a vörös szőrű Duroc fajtát használták, amely az öt legfontosabb fajta közé tartozik a világ mintegy 200 házisertésfajtája közül. A kutatók eredményeikről ma számolnak be az angliai hinxtoni Wellcome Trust Sanger Intézet ülésén. A sertésnek 18 testi kromoszómája, ezenkívül két ivari kromoszómája (X, Y) van. A genom mérete hozzávetőleg megegyezik az emberével, azaz mintegy 3 milliárd bázispárból áll.
Díjnyertes Duroc sertés
A szekvenálási program mintegy 24,3 millió dollárba került. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium mellett ázsiai és európai alapítványok is támogatták a munkát. A részvételnek külön feltétele volt, hogy az eredményeket minden anyagi megkötés nélkül nyilvánosságra hozzák. (Napjainkban számos vállalkozás húz jelentős hasznot abból, hogy szabadalmaztatja az általa meghatározott genomokat, ezzel viszont erősen hátráltat bizonyos kutatásokat.)
A nagyjából 98 százalékban elkészült "vázlatos" genomszekvencia lehetővé teszi a kutatók számára például a sertéstenyésztésben fontos, valamint az immunitásban vagy a sertés más jelentős élettani folyamataiban szerepet játszó gének meghatározását. Hozzájárulhat a tenyésztési eljárások javításához, lehetővé teszi a sertésbetegségek (amelyek néha az embereket is érintik) jobb megértését, és segítheti a ritka, veszélyeztetett vaddisznófélék megőrzését. Fontos az emberi egészségmegőrzés szempontjából is, mivel a sertés és az ember élettana, viselkedése és táplálkozási igénye sok szempontból nagyon hasonló.