Évszakok nyomára akadtak a Merkúron

A Messenger-űrszonda mérései alapján a Naptól való nagyobb távolság idején kisebb és kevesebb részecskét tartalmaz a bolygót övező ritka, a felsőlégkörre emlékeztető gázburok. Mindez évszakos változásnak is tekinthető.

Mint arról korábban beszámoltunk, 2009. szeptember 29-én harmadszor is elhaladt a Messenger-űrszonda a legbelső bolygó mellett. A sikeres közelítés során a Merkúr ismeretlen részéből további 6%-ot fedtek le a mérései. Ezzel együtt az égitest felszínének mintegy 98%-áról készültek már fotók.

Bár a Nap felől nézve a bolygó korongja mögé került szonda műszereinek egy része érthetetlen okból automatikusan lekapcsolódott, a randevú során sok új megfigyelés született. Egy érdekes, vulkáni központnak látszó új alakzatot is megörökítettek, valamint egy közel 350 kilométer átmérőjű, belső gyűrűt mutató becsapódásos medence is lencsevégre került.

Az ilyen nagy becsapódásos kráterek többsége a Naprendszer korai időszakában jött létre. Ennek a kora azonban "mindössze" egymilliárd év volt - ellentétben a többi, hasonló alakzat közel 4 milliárd éves korával. A vulkáni aktivitás is sokkal tovább tartott a bolygón, mint eddig feltételezték - igaz, a káterszámlálás alapján nyert pontos időadatokra még várni kell.

A légkör nélküli bolygót egy ritka, részben a felszínről származó részecskékből álló burok (exoszféra) is körbeveszi. Az újabb mérések alapján utóbbinak jellemzői a naptávolságtól függenek - úgy is fogalmazhatunk, hogy ez az exoszféra évszakos változást mutat.

Az első két randevú során mértekhez képest ezúttal 10-20-szor gyengébb sugárzás érkezett ebben a zónában lévő nátriumatomoktól, mint az első két randevú alkalmával - ebből az elemből tehát kevesebb szabadult fel a kérdéses időszakban a felszínről, mint korábban. Amikor tehát a Merkúr elnyúlt pályáján a Naphoz közel jár, több részecskét tartalmaz ez a gázburok.

Az atomokból létrejött csóvaszerű alakzat is rövidebb volt most szeptemberben, mint korábban. A jelenséget a nagyobb naptávolsággal járó gyengébb sugárnyomás (csillagunkból származó fotonok által kifejtett hatás) hozta létre. Sikerült megállapítani, hogy a nátrium atomokhoz hasonlóan a kalcium- és magnéziumatomok gyakorisága is változott a bolygó közelében, szintén évszakos jellegű eltéréseket mutatva.

Két eltérő vulkáni nyom a bolygón: jobbra fent robbanásos vulkánkitöréssel keletkezhetett a világos folt, míg balra lent a kékes medence belsejét hígan folyó lávák tölthették fel a hamisszínes felvételen (JHUAPL, NASA)

Régóta ismert, hogy a bolygó nagy átlagsűrűsége alapján belseje gazdag vasatomokban. Az utóbbi időszakban készült megfigyelések arra utaltak, hogy ezzel ellenétben a felszíni anyagok vasban szegények. A harmadik közelítés során nyert adatok elemzése azonban rámutatott: mégis jelentős a felszín vastartalma, és titániumban is bővelkedik. A két előbb említett elem koncentrációja a holdtengereket alkotó bazaltokéhoz hasonló.