Tíz tipp arra, hogyan irányítsuk álmainkat

A tudatos álmodás az ébrenlét és az álom keveredésével létrejött, köztes tudatállapot. A tudatos álmodás folyamán ráébredünk arra, hogy álmodunk. Ez az állapot viszonylag egyszerű gyakorlatokkal előidézhető, sőt egyesek befolyásolni is tudják álmaikat. A terület egyik legjelentősebb kutatója konkrét tippeket is ajánlott e képesség elsajátításához.

A tudatos álmodás első lépcsőfokán az álmodó - habár ráébredt arra, hogy az átélt élmények nem valóságosak - nem igazán tud beleszólni azok alakulásába, és így továbbra sem érzi, hogy az álomtörténeteket ő alkotná. "Tudatunk tehetetlen királyként csücsül a trónján és passzívan szemléli a gyakran lenyűgöző álomélményeket" - mondja Simor Péter, a Budapesti Műszaki Egyetem Kognitív Tudományi Tanszékének doktori hallgatója az [origo]-nak. A tudatos álmodásnak azonban vannak további szintjei, melynek során a tudat további kontrollt szerezhet az álomesemények fölött. Sőt a készség fejleszthető is, így nem meglepő, hogy a tudatos álmodás jelensége az álomkutatókon kívül az ezoterikus irányzatok kedvelői számára is vonzó terület. Míg ez utóbbiak érdeklődésének középpontjában elsősorban a személyiség képességeinek kibontása, spirituális fejlesztése áll, a kutatók számára a tudatos álmodás az agy-elme interakciójának vizsgálatába enged némi betekintést.

Paul Tholey, Európa egyik legjelentősebb tudatos álmodással foglalkozó kutatója konkrét tippeket is ajánlott a tudatos álmodás elsajátításához. "A következőképpen jártam el: napközben többször (ötször-tízszer) feltettem magamnak a kritikus kérdést, hogy most ébren vagyok-e, vagy alszom. Bár soha a legkisebb kételyem sem volt afelől, hogy ébren vagyok, arra kényszerítettem magam, hogy igen alaposan ellenőrizzem, nincs-e valami feltűnő, ami mégis arra utalna, hogy álmodom. Az ellenőrzés esetenként egy-két percet vett igénybe. Négy hét után volt az első sikerem. A tudatállapotra irányuló kritikus kérdés az álom során is felmerült, s azt a tényt, hogy álmodom, arról ismertem fel, hogy egy olyan személlyel találkoztam, akiről tudtam, hogy meghalt". (Részletesebben lásd keretes írásunkban.)

A tudatos álmodás (lucid dreaming) állapotát Frederik van Eeden holland pszichiáter írta le először Tanulmány az álmokról című cikkében 1913-ban. Az általa alkalmazott "lucid dream" kifejezés egészen pontos jelentése "tiszta álom" vagy "világos álom", amely a mentális tisztaságra, világosságra utal. Manapság általában egyszerűen azt nevezzük tudatos álomnak, ha az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik.

A tudatos álom létrejötte

Az alvásnak több fázisa van, az álmodás túlnyomórészt a REM (rapid eye movement = gyors szemmozgási) fázisban történik. E szakasz jellemzője a gyors szemmozgás, a szabálytalan légzés. A tudatos álmodás is ebben a szakaszban jöhet létre spontán módon vagy akár szándékosan előidézve.

A REM fázis alatt teljesen megváltozik az agy úgynevezett neurohormonális állapota, amely hozzájárul az álmodás sokszor bizarr és markánsan vizuális jellegéhez. A tudatos kontrollért, a logikus, kritikai gondolkodásért felelős agyi területek aktivitása lecsökken, míg más nagyagykérgi területek aktivitása (például az érzelmi funkciókért felelős területek működése) kifejezetten fokozódik. Ha azonban átváltunk "tudatos álmodó üzemmódra", az agykérgi aktivitás izgalmas átmenetet mutat az ébrenlét és a REM alvás agyi aktivitásmintázata közt. Ez EEG-vel illetve mágneses rezonancia képalkotással (MRI) is kimutatható.

A tudatos (lucid) álmodás EEG képe

Simor Péter elmondta: ahhoz, hogy a tudatos álmok sajátos jellegét megértsük, figyelembe kell vennünk, hogy a tudatunknak ilyenkor többféle információt kell szintetizálnia. Egyrészt a REM alatti aktiváció által kiváltott hallucinációkra hasonlító álomélményeket, illetve a valóságos tudást, hogy épp az ágyban fekszünk és álmodunk. Ebben a helyzetben elképzelhető például, hogy elménk két ellentmondó információt kap a testünkről: mivel REM-ben gyakori a motoros területek intenzív aktivitása, tudatunk levonhatja azt a következtetést, hogy épp mozgást végzünk. Ugyanakkor a némileg éber tudat azt is észleli, hogy mozdulatlanul és teljesen ellazult állapotban fekszünk az ágyunkban. Az egymásnak ellentmondó információk kreatív szintézise eredményezheti a tudatos álmodásban gyakori repülő, lebegő (mozgunk, de mégis pehelykönnyűnek érezzük a testünket) érzést, vagy akár olyan testen kívüli élményeket, melynek során a személyek kívülről "látják" fekvő testüket, amely fölött "szellemként lebegnek".

Alvászavarok kezelése tudatos álmodással

A tudatos álmodás nemcsak érdekes jelenség, hanem elsajátítása bizonyos alvászavarok (alvásparalízis, rémálmok) kezelésében is szerepet kaphat. Az alvásparalízis jelensége általában elalvás után vagy ébredés előtt szokott előfordulni. Az ébrenlét és az alvás közötti állapotban lévő agyunkban hirtelen tudatosul a mozgatóizmok álom alatti lebénulása, és olyan álomképek keletkeznek, amelyben hiába szeretnénk, nem tudunk megmozdulni, mintha odaragasztottak volna az ágyhoz. Ezt sokszor súlyosbítják még a rémálmok: ijesztő alakok, szörnyek bukkannak föl, amelyek ránehezednek az alvó mellkasára vagy egyéb testrészére.

A tudatos álom és az alvásparalízis közötti kapcsolatot nem nehéz felfedezni: mindkettő tulajdonképpen a REM állapot normálistól eltérő működésének eredménye. A tapasztalatok szerint a tudatos álmodók gyakran élnek át alvásparalízist, de ennek ellentettje is igaz: az alvásparalízis is végződhet tudatos álomban.

Az alvásparalízis néha spontán módon átfordul tudatos álomba, de ez elég ritka. A kívánt állapot elérése a legtöbbször némi "rásegítést" igényel: a bénultan fekvő embernek mindössze annyit kell tudatosítania magában, hogy amit maga körül átél, lényegében nem egyéb egy rossz álomnál. A súlyos és traumatikus rémálmok esetében azonban a tudatos álmodás jótékony hatása mellett egyelőre még csekély bizonyítékot sikerült csak felhalmozni, feltehetően azért, mert ezekben az esetekben a felfokozott érzelmi aktiváció elsöprő erejét nem képes a tudatos működés csillapítani.

A tudatos álmodás előidézése

A tudatos álmot a legtöbben spontán élményként tapasztalják meg, de néhány módszer segítségével akaratlagosan is előidézhető. Ezek közül talán a legegyszerűbb és legismertebb a Paul Tholey (1937-1998) által leírt technika.

"A következő alapgondolat vezetett: ha sikerül kifejlesztenem azt, hogy éber állapotban kritikusan tudjak viszonyulni ahhoz a tudatállapothoz, amiben vagyok - úgy, hogy felteszem magamnak a kérdést: vajon most ébren vagyok-e, vagy álmodom -, akkor ezt a kritikus viszonyulást az álomállapotra is át lehet vinni. Az álomélmények olyan szokatlanok, hogy rendszerint felismerhető, hogy álmodunk.

Tholey fogalmazta meg a tudatos álmodás elsajátításának tízparancsolatát is.

1. Naponta többször komolyan tedd fel a kérdést: ébren vagy-e vagy csak álmodsz?
2. Intenzíven képzeld azt eközben, hogy álmodsz!
3. Ellenőrizd közvetlen és távolabbi múltad, nem ütközöl emlékezetkihagyásba?
4. A kritikus (első) kérdést minden olyan szituációban tedd fel magadnak, ami egy álomra is jellemző lehet.
5. Akinek visszatérő álmai vannak, minden olyan szituációban tegye fel magának az első kérdést, amely hasonlít valamelyik visszatérő álmához!
6. Gyakran élsz át olyan extrém álomszituációkat, ami a valóságban nem fordulhat elő, mint például repülés, lebegés? Ha igen, akkor próbáld éber állapotban is beleképzelni magad és közben ügyelj a 2. pontra!
7. Azzal a gondolattal aludj el, hogy tudatos álmod lesz, tedd ezt akkor is, ha napközben alszol!
8. Ha eleinte rosszul emlékszel az álmodra (normál, nem tudatos!), vezess álomnaplót!
9. Határozd el, hogy álmodban megvalósítasz egy egyszerű cselekedetet!
10. Rendszeresen, de ne makacsul és görcsösen gyakorolj! Ne tűzz ki határidőt és légy türelmes!

A cikk megírásához felhasználtuk Kulcsár Zsolt pszichológus Crescendo blogját is.