Az egyes földtörténeti korok, korszakok határát gyakran tömeges fajkihalások jelzik. Jan Zalasiewicz és Mark Williams geológusok (Leicester Egyetem), Will Steffen klímakutató (Ausztrál Nemzeti Egyetem) és Paul Crutzen Nobel-díjas kémikus (Mainz Egyetem) az Environmental Science & Technology című folyóirat legutóbbi számában írják le részletesen, miért van szükség egy új kor bevezetésére a geokronológiai skálán. A kutatók fő érve, hogy egy alapjaiban módosult környezetben élünk, mert az emberi hatás miatt bolygónk globálisan megváltozott az utóbbi két évszázadban.
Ennek legfontosabb eleme, hogy most zajlik a földtörténet hatodik igazán nagy fajkihalása, és ez várhatóan folytatódni fog a jövőben is. A Föld történetében az eddigi legnagyobb mértékű kihalás a perm és triász határán (250 millió évvel ezelőtt) következett be, amikor az ismert állatcsaládok 50 százaléka, közöttük a tengeri fajok több mint 95 százaléka eltűnt. A mostani kihalási ütem ennél nagyobb kihaláshoz vezethet.
A szerzők szerint az új kor kezdete az ipari forradalom kibontakozásával hozható összefüggésbe, de a második világháború is jelentős ugrást jelentett az emberi hatás tekintetében. Fordulópontként jelölhető ki a szén-dioxid koncentrációjának egy bizonyos szint fölé emelkedése is.
A kutatók szerint az utóbbi két évszázad eseményei (többek közt az ugrásszerű népességnövekedés, a városok terjeszkedése vagy a fosszilis energiahordozók mértéktelen kiaknázása) elegendőek voltak ahhoz, hogy óriási változások menjenek végbe bolygónkon, melyek akár millió évekre meghatározzák a Föld jövőjét. Az ember tevékenységének jelenlegi és jövőbeli hatásait persze nehéz modellezni, mert hirtelen és a természetes folyamatokhoz nehezen hasonlítható módon érintik a földfelszínt.
A változás mértéke szerintük bizonyos tekintetben a szilur időszakihoz hasonlítható, amikor egy korábban példátlan jelenség (a szárazföldi élet) radikálisan, globálisan és visszafordíthatatlanul megváltoztatta a felszíni viszonyokat.
Bányák a Nemzetközi Űrállomásról (a kép kiterjedése 9x5 km)
Évtizedes vita
Az antropocén kifejezést, annak bevezetését a földtörténeti időskálán elsőként Paul Crutzen Nobel-díjas kémikus javasolta még 2000-ben. A javaslatról nagy vita alakult ki a geológus körökben, egyrészt az új kor kinyilvánításáról, másrészt arról, hogy ha el is fogadják, vajon hol lehet meghúzni ennek határát, milyen eseményhez lehetne kötni. A kritériumok szigorúak, ráadásul kétszáz év, amely bár emberi léptékkel nem kevés, geológiailag teljesen jelentéktelen ahhoz, hogy pontos választ lehessen adni. A vita így már egy évtizede húzódik.
Annyi bizonyos, hogy napjainkban mind a Föld, mind az emberiség történetében fontos változások zajlanak, a természet és a társadalom erői egyenrangúan formálják a környezetet, egyik sorsa meghatározza a másikét - mondják a kutatók. Sőt, egyes természettudósok az embert tartják a legfontosabb tájalkotó tényezőnek.
A hivatalos beveztéstől függetlenül az antropocén kifejezés használata már az egész világon elterjedt a geológus körökben, és egyre többen támogatnák a hivatalos bejegyzést. A végső döntés, ha sikerül a javaslatot napirendre tűzni, a Nemzetközi Sztratigráfiai Bizottság (ICS) kezében lesz.
A földtörténeti időtagolás A kőzetek egymáshoz viszonyított, relatív korának meghatározását szolgáló földtörténeti időskálát a XVIII. század második- illetve a XIX. század első felében dolgozták ki, számos európai tudós munkájának eredményeként. Elkészítésének lehetőségét az a felismerés adta, hogy a rétegek ősmaradvány-tartalmuk alapján azonosíthatók, illetve korrelálhatók. Az 1850-es évektől a fauna-együttesek figyelembevételével a tudósok felismerték az egyidejű eseményeket az egész Földön, és egy nemzetközi egyetértéssel kialakított rendszerbe illesztették azokat. ![]() Az időskála abszolút időhatárokkal való azonosítása először csak becsléseken alapult. Eleinte kb. 100 millió évre becsülték a Föld keletkezésétől eltelt időszakot. Csak a XX. század elején, a radioaktivitás felfedezésével vált lehetővé, hogy a kőzetekben lévő, radioaktív elemeket tartalmazó ásványok alapján a kőzetek korát viszonylag pontosan meghatározzák. Ennek eredményeképpen a Föld korát 4,6 milliárd évben állapították meg, és a relatív földtörténeti skála abszolút időértékeket kapott. |
Földtörténeti értelemben a negyedidőszakban élünk, amelyet jelenleg hivatalosan két korra, a pleisztocénra ("jelenhez közeli") és holocénra ("jelen") osztanak. A negyedidőszak kezdetének időpontjáról nincs egységes megállapodás, nehéz meghúzni a határát, a legelfogadottabb tanulmányok ma már 2,58 millió évvel ezelőttre (a Gauss-Matuyama mágneses pólusátfordulás idejére) teszik (a korábbi 1,8 millió évvel szemben). A pleisztocén gyakran jégkor néven is szerepel, mivel ez az utolsó globális lehűlés legnagyobb jeges (glaciális) periódusainak ideje. A pleisztocénnak a 11 500 évvel ezelőtt bekövetkezett gyors felmelegedés vetett véget, és jelentette a holocén kor kezdetét. A jégtakarók visszahúzódása nagyban hozzájárult az ember elterjedéséhez. A holocén tehát magában foglalja a modern ember jelenlétét és hatását a bio- és geoszférára.
Valóban példátlan lenne, hogy geológiai értelemben ilyen rövid időszak eseményei alapján új kort vezessenek be a skálán. Mégis, az antropocén a közvélemény számára még világosabbá tenné, hogy a Föld jelenét főleg az emberiség alakítja, és a jövője is a mi kezünkben van. Az emberi hatások pedig gyorsak, aminek alapján a skála gyors változtatása sem elképzelhetetlen.