Magyar Örökség Díjat kaptak az űrtevékenység művelői

Rangos elismerésben részesítette a hazai űrtevékenységben dolgozó szakembereket a Magyarországért Alapítvány: az egész szakma, és kiemelten tizenegy szakember kapott kitüntetést a Magyar Tudományos Akadémián. 

"A Magyarországért Alapítvány kurátorai úgy határoztak, jeles bizottságot kérnek fel arra a célra, hogy együtt munkálkodva a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumát létrehozzák. A Magyar Örökség és Európa Egyesület által ezen szándék szellemében megerősített Bizottság 2010. március 20-án a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében kinyilvánítja, hogy az arra méltó, a nemzetközi űrkutatásban való magyar részvétel Magyar Örökség, amiről ezen oklevél tanúbizonyságot tesz. A nemzetközi űrkutatásban való magyar részvétel tényét az Aranykönyv őrzi" - hangzott el 2010. március 20-án, a díjátadó ünnepségen."

A rangos elismerés a szakma egészének, a magyar űrkutatók közösségének szól, azoknak is, akik már nincsenek közöttünk. Közülük - mintegy a díj jogosságának érzékeltetésére - a díjazó tizenegy személyt emelt ki név szerint, az úttörők sorából. Néhányan külföldön járultak hozzá a hírnevünk öregbítéséhez, mások a hőskortól kezdve, évtizedeken át idehaza dolgoztak vagy dolgoznak még ma is, de itt találkozunk a három magyar űrhajós nevével is.

A díjazottak és az érdeklődők az MTA dísztermében (MŰI)

A díjat odaítélő Bizottság a következő tizenegy személyt tartotta méltónak arra, hogy név szerint is kiemelje őket. Ezek áttekintése olvasható az alábbiakban (rajtuk kívül már korábban Magyar Örökség Díjat kapott Bay Zoltán, a holdradar kísérlet 50. évfordulóján, a holdradar kísérletben közreműködő Simonyi Károly professzor pedig 1998-ban):

• Kármán Tódor, gépészmérnök, akit a szuperszonikus légiközlekedés atyjának tartanak, de emellett jelentősen hozzájárult a rakétatechnika, a hidrodinamika, a gázdinamika és az aerodinamika XX. századi fejlődéséhez. Az Egyesült Államokban a Sugárhajtás Laboratóriuma alapítója és első igazgatója, az amerikai műholdtervezés és űrkutatás egyik kulcsfontosságú személyisége volt.
• Izsák Imre, matematika-fizika tanár, csillagász, aki itthon égi mechanikát tanult és tanított. Az Egyesült Államokban a NASA munkatársaként megoldotta, miként lehet a mesterséges holdak pálya-változásaiból meghatározni a Föld alakjának a gömbszimmetrikustól való eltéréseit.
• Pavlics Ferenc, gépészmérnök, aki évtizedeken át a General Motors mérnökeként az autóiparban dolgozott. Az 1960-as években a NASA alvállalkozójaként ő volt annak a holdjárónak a főkonstruktőre, amellyel az Apollo-15, -16 és -17 küldetések űrhajósai a Holdon közlekedtek. A jármű kerekének különleges technikai megoldása az ő szabadalma.
• Bejczy Antal, villamosmérnök, a robotika világszerte elismert szaktekintélye. Több mint három évtizeden át dolgozott a - Kármán által alapított - Sugárhajtás Laboratóriuma munkatársaként. Tagja volt annak a csapatnak, amelyik megalkotta az 1997-ben a Marsra jutott Sojourner marsjárót.
• Tófalvi Gyula, villamosmérnök, az 1950-es években munkatársaival ionoszféra kutató berendezést fejlesztett ki, amely elnyerte az 1958-as brüsszeli világkiállítás nagydíját. Később a földi távközlés területén dolgozott, majd ő lett a Magyar Űrkutatási Iroda első igazgatója.
• Almár Iván, csillagász, az 1950-es évek végétől megszervezte és irányította a műholdak hazai megfigyelését. A Kozmikus Geodéziai Obszervatórium alapítója és első vezetőjeként meghonosította Magyarországon a távérzékelés alkalmazását. Egy évtizeden át az Űrkutatási Tudományos Tanács elnöke volt.
• Műegyetemi diákok 1961-től kezdődően komplex űrtevékenységet indítottak meg. Ennek néhány fontos lépése: az első rádiós műholdkövetés és adatlevétel, meteorológiai műholdak felhőképeinek vétele. Létrehozták egy teljes műholdas telemetria-rendszer modelljét. Közép-Európából elsőként hajtottak végre sikeres transzatlanti műholdas hírátvitelt. Mindezekhez minden földi berendezést és fedélzeti elektronikai modellt a hazai kutató-fejlesztő gárda hozott létre. Közülük
  Ferencz Csaba, villamosmérnök, ma az ELTE Űrkutató Csoportját, Gschwindt András, villamosmérnök, pedig a BME Űrkutató Csoportját vezeti. Mindkét csoportnak számos műszere járt, jár és készül a világűrbe.
• Az Interkozmosz program keretében 1980-ban jutott fel a világűrbe, a Szaljut-6 űrállomásra az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan, és kapott űrhajóskiképzést Magyari Béla. A repülés során több fontos önálló magyar kísérlet is megvalósult, teljes sikerrel. Ekkor repült a Pille sugárzásmérő első változata is.
• Charles Simonyi, szoftverfejlesztő mérnök, az MTA külső tagja, aki kétszer is járt a világűrben, a Nemzetközi Űrállomáson. Mindkétszer magánemberként repült, és mindkét alkalommal hangsúlyozta magyarságát. Méréseket végzett a fedélzeten lévő Pille műszerrel, magyar zászlót vitt magával, hazánk fölött elrepülve beszélgetett magyar rádióamatőrökkel és a fedélzeten magyar írók műveiből idézett. Emellett ő az informatikában, a szoftverfejlesztésben elért eredményeivel is kiérdemelte helyét a díjazottak között.

A közönség első sora: dr. Ferencz Csaba, dr. Gschwindt András, dr. Almár Iván, Farkas Bertalan és dr. Magyari Béla (MŰI)

A díjat a hazánkban dolgozó űrkutatók nevében Ferencz Csaba, a külföldön élők nevében Bejczy Antal vette át. A laudációt Both Előd írta és olvasta fel. Ennek rövid, az ünnepségen elhangzott változata, illetve teljes, a jövőben a Laudációk könyve III. kötetében megjelenő változata a Magyar Űrkutatási Iroda honlapjáról letölthető. A Magyar Örökség Díjról bővebben a díj honlapján honlapon olvashatnak.

A díjazottak és az ünneplők (MŰI)