Ezúttal az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chilei VLT távcsöveivel, valamint a déli Gemini, a japán Subaru, és a hawaii IRTF nevű távcsővel vizsgálták a hatalmas örvényt. Az eltérő műszerekkel nyert adatok egybevetése révén sikerült az eddigi legrészletesebb hőtérképet elkészíteni a Nagy Vörös Foltról.
Az örvény tetejét mínusz 160 Celsius-fokos ammóniafelhők borítják. Központi részén van a "legmelegebb", ahol az új mérések alapján 3-4 fokkal magasabb a hőmérséklet a környező vidéknél. A különbség nem tűnik nagynak, azonban a kiterjedt méret következtében jelentős, és elegendő ahhoz, hogy az örvény mozgásához szükséges energiát biztosítsa. A belül felemelkedő meleg gáztömegek lehűlnek, és a folt peremén süllyednek lefelé. Míg az alakzat nagyobb részén az óramutató járásával ellentétes irányú áramlás jellemző, a centrumban, egy kisebb térfogatban ezzel ellentétes forgás is azonosítható.
2008. május 18-án készült infravörös felvétel a Nagy Vörös Foltról (fent) és ugyanaz a terület május 15-én az optikai tartományban (lent) (ESO/NASA/JPL/ESA/L. Fletcher)