Nagyon keveset tudunk arról, hogy az ember mikor kezdett el öltözködni: a ruhaviselés az eddigi becslések szerint az egymillió és a 40 ezer évvel ezelőtti időszakban alakulhatott ki. Két ma is gyakori, egymáshoz közel álló élősködő genetikai szétválása új támpontot ad a ruházkodás megjelenésére, amely többek között lehetővé tette ősünk számára, hogy hidegebb területeket is meghódítson.
Az amerikai fizikai antropológusok (American Association of Physical Anthropologists) éves konferenciáján bemutatott tanulmány két tetű-alfaj különválása alapján próbálta meghatározni az öltözködés kialakulásának idejét. Az egy fajba tartozó, ám két eltérő helyen élősködő tetvek - az emberi testen és ruhákban élő ruhatetű (Pediculus humanus corporis) és a hajas fejbőrön vért szívó hajtetű (Pediculus humanus capitis) - kettéválása valószínűleg azután történt meg, hogy az ember elkezdett ruhákat viselni. A korábbi mitokondriális DNS-vizsgálatok szerint körülbelül 70 ezer évvel ezelőtt következhetett be a két alfaj szétválása, ám az új eredmények ennél sokkal korábbra helyezik az eseményt. (A mitokondrium a sejt energiaellátásában fontos szerepet betöltő sejtszervecske, amely a sejtmagétól független, önálló, de kis méretű, kör alakú DNS-sel rendelkezik.)
Andrew Kitchen, a Pennsylvania Állami Egyetem kutatója és munkatársai vizsgálatukban nemcsak a mitokondriális örökítőanyagot, hanem a sejtmagi DNS-t is tanulmányozták. Becsléseik szerint a két tetű-alfaj 70 ezer évnél régebben, már 190 ezer évvel ezelőtt kialakulhatott. A szakemberek szerint a ruhatetvek nem sokkal a ruhaviselés kezdete után alakulhattak ki a fejtetvekből: a két tetű esetében meglehetősen gyors mutációs rátát tapasztaltak, és elképzelhetőnek tartják, hogy már néhány generációnyi idő is elegendő volt a szétváláshoz. Az emberen élősködő tetvek egyik legközelebbi rokona a csimpánzok szőrében él, így a paraziták vélhetően végigkísérték az ember fejlődését.
Kitchen szerint logikusnak tűnik, hogy az ember is nagyjából 190 000 évvel ezelőtt kezdett el ruhákat viselni, ugyanis ekkorra már elvesztette testszőrzetének jelentős részét, és kőeszközeivel képes volt arra, hogy állatokat nyúzzon meg.