"Mintha egy földönkívülivel próbálnánk egymást megismerni"

Egy fiatal magyar kutató a világon egyedüliként az 5-6 méter úszófesztávolságú óriás ördögráják viselkedését tanulmányozza. A hatalmas állatok világszerte előfordulnak a trópusi tengerekben, több helyen halásszák is őket. Szinte semmit nem tudni azonban a szociális és kognitív képességeikről, amelyek az agyuk alapján nagyon fejlettek lehetnek.

Az ördögráják igazán misztikus állatok, és a mai napig nagyon keveset tudunk róluk. Legnagyobb fajuk a manta vagy más néven óriás ördögrája (Manta birostris). Az eddig megtalált legnagyobb példányának szélessége meghaladta a 7,6 métert, súlya a 2300 kilogrammot, ám táplálékul szinte kizárólag csak planktont fogyaszt.

A faj a trópusi tengerekben világszerte előfordul, a leggyakoribb Japánban, Mozambikban, Ecuadorban és Indonéziában. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) besorolása alapján a mérsékelten veszélyeztetett fajok közé tartozik, ennek elsődleges oka a halászat. Előszeretettel úsznak a vízfelszín közelében, s ez a tulajdonságuk a nagy termetükkel párosulva nagyon kiszolgáltatottá teszi őket. Elsősorban a Fülöp-szigeteken, Mexikóban, Brazíliában, Indiában és néhány afrikai országban vadásznak rájuk. Húsukat a helyiek előszeretettel fogyasztják, de eladják a bőrüket, uszonyaikat és májukat is, az ázsiai gyógyászatban pedig szárított kopoltyúlemezeiket használják fel.

Egy fiatal magyar zoológus, dr. Ari Csilla az egyetemi évek alatt kezdett el ezekkel az érdekes állatokkal foglalkozni. Eleinte csak az agyukat vizsgálta, ám egy ideje szabadon élő populációkat és a világon elsőként fogságban élő ördögráják viselkedését is tanulmányozza. Jelenleg Floridában él, és emailen válaszolt a kérdéseinkre.

Csilla még 13 évesen, egy horvátországi nyaralás során döntötte el, hogy a tengeri élőlények kutatásával és védelmével szeretne foglalkozni, ekkor volt ugyanis alkalma először kipróbálni a búvárkészülékes merülést. Egyetemi tanulmányait a Szent István Egyetem zoológia szakán végezte, majd ezt követően a Semmelweis Egyetemen szerezte meg doktori fokozatát.

Mint az [origo]-nak elmondta, nem volt könnyű Magyarországon tengerbiológiával foglalkozni: "Sajnos mintha Magyarországon teljesen elfelejtették volna a tengerek, óceánok élővilágának és ökoszisztémáinak fontosságát, az oktatási rendszerünk nem foglalkozik a Földünk kb. 75%-át borító tengerek megértésével. Mivel külföldi, fizetős képzéseken nem volt lehetőségem részt venni, eleinte önkéntesként dolgoztam több tengerbiológiai intézetben, laboratóriumban, és mindenhol próbáltam a legtöbb információt összegyűjteni. Úgy tűnik, a mai napig sem történt fejlődés e téren az országban, sokan keresnek meg tanácsot kérve, akik hasonló területen szeretnének továbbtanulni. Csak azoknak ajánlom ezt az utat, akik hajlandók hatalmas áldozatokra a céljuk érdekében. Magyarországon egyelőre nem létezik tengerbiológia, ahol létezik, ott pedig hatalmas a versengés."

A fiatal kutató véletlenül kötött ki a ráják agyánál. "Egy tudományos konferencián a ruhatárban hoszteszként dolgoztam, mikor meghallottam, hogy az egyik előadás valamiféle cápaaggyal lesz kapcsolatos. Mivel ez a téma komoly tudománynak tűnt, és egyben tengeri élőlénnyel is foglalkozott, ebbe az irányba indultam tovább. Ekkor már zoológus hallgató voltam, és a célom az ördögráják kutatása volt." Eleinte ponty, kecsege és fagyasztott cápa agyakat vizsgált, majd néhány évvel később meghívták Mexikóba egy expedícióra, ahol egy halásztelepen rendszeresen halászták az ördögrájákat, s fogyasztották húsukat. A mexikói halászoktól elkért ráják agyán azonban elkezdődött a kutatómunka. "Ez az utazás és a halásztelep borzalmas látványa erősítette meg bennem a szándékot, hogy az ördögráják védelme érdekében valakinek valamit tennie kellene, mielőtt a világ több országában is a korlátozatlan halászat miatt teljesen eltűnnek ezek a csodálatos és kevéssé kutatott állatok."

Csilla elmondta, hogy az egész világon összesen 5-7 olyan szakember lehet, aki ördögrájákkal kapcsolatos komoly kutatást folytat. Fogságban élő ördögrája viselkedésével és érzékelési képességeinek vizsgálatával pedig ez idáig egyedül ő foglalkozik. Mint elmondta, eddig semmi biztosat nem tudnak ezeknek az állatoknak a szociális és kognitív képességeiről. Az agyuk bizonyos jellegzetességei alapján ezeket a tulajdonságokat fejlettnek feltételezi, de ilyen irányú tudományos teszteket még senki nem végzett rajtuk.

A kutatónő jelenleg a különböző ördögrája fajok agyának morfológiai jellegzetességeit vizsgálja: "A testtömegükhöz viszonyítva nagy agytömeggel rendelkeznek, és néhány agyterületük meglepő fejlettséget mutat. Ezen kívül a maldív-szigeteki ördögráják szociális viselkedését, kommunikációját tanulmányozzuk, a legutóbbi publikációnk pedig az első leírás, amely a maldív-szigeteki ördögrája populáció feltételezett méretéről nyújt információt. Nemrég egy Ecuadorban folyó kutatáshoz csatlakoztam, ahol a helyi ördögrája populáció méretének felmérése a cél, illetve a viselkedésük vizsgálata, a halászatuk korlátozásának és intenzívebb ökoturizmus kiépítésének elősegítése érdekében."

Jövőbeli tervei szerint a Bahamákon lévő Atlantis akváriumban fogságban élő ördögráják érzékelési képességeit (például látás és szaglás), valamint kognitív képességeit (mint a memória, tanulási képesség és öntudat) fogja tanulmányozni, amely képességeket a megnövekedett agyterületek alapján a többi porcos halhoz képest fejlettnek feltételez. Megfelelő támogatás esetén folytatni szeretné egy már megkezdett munkáját is a maldív-szigeteki és az ecuadori ördögrája populációk vizsgálatáról, összehasonlításáról és védelméről.

Csilla megosztotta velünk a legizgalmasabb, rájákhoz kötődő élményét is: "A Maldív-szigeteken történt: a vízfelszínen lebegve figyeltem a planktondús vízben mohón táplálkozó ördögrájákat, amikor egy 15-20 állatból álló csapat felém fordult és egyenesen felém vették az irányt. Egyesével közeledtek hozzám a felszín közelben, majd közel egy karnyújtásnyira voltak a csaknem 1,5 méteres szájak tőlem, mikor enyhén lebuktak és közvetlenül alattam elúsztak. Pár méterre mögöttem megfordultak és újra kezdék a szemrevételezésemet az ellenkező irányból. Egy nagy nőstény megállt alattam és lassan emelkedni kezdett, a közel 4 méteres állat csaknem kiemelt a vízből. A kezemmel finoman megérintettem a hátát, hogy eltartsam magam tőle, nehogy megrúgjam. Rendkívül lassan kiúszott a kezeim alól, majd a legnagyobb meglepetésemre pár méterrel később éles fordulatot vett és megismételte az előző rituálét. Nem hittem a szememnek, de még egyszer éles fordulatot vett és még egyszer visszajött. A szemén láttam, hogy folyamatosan szemmel tart, fantasztikus élmény volt, mintha egy földönkívülivel próbálnánk egymást megfigyelni, megismerni. Rendkívül ritka az élővilágban, hogy vad, nagytermetű állatok félelem vagy támadás minden jele nélkül így közelítsenek az emberhez."

Csilla a Jövő Óceánjaiért Alapítvány vezető kutatója is. A magyar alapítvány a tengeri környezet és élővilág kutatására és védelmére jött létre, elsődleges célkitűzése a porcos halak, elsősorban cápák és ráják életének és szervezetének tudományos kutatásának támogatása, ezzel az egyes fokozottan veszélyeztetett fajok védelmének elősegítése. Tudományos eredményeikkel szeretnék felhívni a figyelmet olyan fajok szerepére az ökoszisztémában, amelyeket eddig érthetetlen okokból nem illetett nemzetközi védelem, halászati tilalom.