Az emberiség már túlélt egy szupervulkánt

A modern civilizációra igen súlyos következményekkel járna egy valóban nagy vulkánkitörés. Már az izlandi példából is látható, hogy viszonylag kevés hamu is megbénítja a kifinomult infrastruktúrát. Elképzelni is rossz egy szupervulkán kitörését, amikor porfelhőbe burkolózhat az egész bolygó, és az erős lehűlés hatására gyakorlatilag megszűnne a világ mezőgazdasági termelése. Az emberiség legutóbb 74 ezer éve nézett szembe egy nagy kitöréssel, de jelenleg is több lehetséges szupervulkánt ismerünk.

A legutóbbi szupervulkán

A Toba vulkáné volt az elmúlt kétmillió év legnagyobb kitörése, ami befolyásolta őseink életét is. Az egykori vulkán a mai Toba-tó helyén terült el az indonéziai Szumátra szigetén. A tűzhányó sokszor kitört létezése során, ám a 74 ezer évvel ezelőtti aktivizálódása kivételes esemény volt. Ekkor ugyanis egy hatalmas robbanásos kitöréssel (ún. szupervulkáni kitörés) 2500 köbkilométernyi magmát öntött a felszínre. Ez csaknem kétszerese a Mount Everest térfogatának. A kitörés több mint ötezerszer nagyobb energiájú volt, mint a Mount St. Helens vulkáné 1980-ban. A Toba ezt követően összeomlott (saját magmakamrájába roskadt), úgynevezett kalderát hozva létre, ebben gyűlt össze később a Toba-tó vize. Ez a természeti katasztrófa lényeges esemény volt az emberiség történetében is, abban az időben, mikor elődeink elhagyhatták Afrikát, és útnak indultak Ázsia meghódítására.

A kutatóknak nincs összehasonlítási alapjuk, ezért a kitörésnek az élővilágra gyakorolt hatása mindig vitás kérdés volt. Az eredeti elképzelés szerint a Toba kitörése kataklizmatikus esemény volt, ami csaknem a kihalás szélére sodorta az emberiséget a 10 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-csökkenés következtében (a kibocsátott anyag szemcséi ugyanis visszaverték az élethez nélkülözhetetlen napfény nagy részét). Emellett a klíma globális léptékű szárazodását idézhette elő, ezzel az erdőségek területének csökkenését okozva a füves puszták javára. Mindez rengeteg faj kipusztulásához vezetett. A Homo nem, amely túlélte a katasztrófát, a gyors alkalmazkodóképességének köszönhette létét.

A Toba-tó az űrből

Ezt az elméletet több kritika is érte az elmúlt években. Hans Graf légkörkutató (Cambridge Egyetem) szerint túlbecsülték a kitörést követő éghajlatváltozást, a globális hőmérsékletcsökkenés csupán 2,5 Celsius-fok volt, és csak néhány évig tartott a lehűlés. E modell szerint a hatások ráadásul regionálisan eltérően jelentkeztek, Indiában például az átlaghőmérséklet 1 Celsius-fokot eshetett, ami már nem jelent drámai klímaváltozást.

Új fényben az Afrikából való kivándorlás is

Az Oxford Egyetem kutatócsoportja új, a korábbiaktól eltérő elmélettel állt elő. A legfrissebb archeológiai és geológiai vizsgálatok az indiai Jwalapuram falu közelében Graf elméletét támasztják alá, azaz ott a Toba nem okozott drasztikus változásokat őseink életében, bár kétségtelenül keményebb feltételekkel néztek szembe. A trópusi klíma nem kedvez az ősmaradványok fennmaradásának, így teljes csontvázat sajnos nem találtak a régészek, azonban rengeteg kőeszköz bukkant elő az ásatások során. A tény, hogy a vulkáni hamuréteg alatt fekvő eszközök hasonlóak voltak, mint amelyeket a Toba-kitörés utáni rétegekben találtak, arra enged következtetni, hogy a katasztrófa ellenére ugyanúgy folytatódott elődeink élete.

A hagyományos elmélet szerint a modern ember nem érkezett meg Ázsiának erre a részére egészen 60 ezer évvel ezelőttig (azaz 14 ezer évvel a Toba kitörése után). Eszerint az itt talált használati tárgyak egy korábban betelepült, primitívebb fajé lehettek. Az új elmélet képviselői azonban azt állítják, hogy az Indiában talált eszközöket a Homo sapiens készítette. Ha ez igaz, akkor újraírhatja az Afrikából való kiáramlás forgatókönyvét.

Ha a Homo sapiens valóban Indiában élt már a tűzhányó kitörése idején, felmerül a kérdés, milyen útvonalon jöhettek Afrikából Ázsiába? Léteznek alternatív elképzelések arra, hogy őseink mikor kísérelték meg először elhagyni Afrikát a sivatagon keresztül: az egyik szerint ez mintegy 125 ezer évvel ezelőtt történhetett, az Arab-félszigeten keresztül. A régészek korábbi véleménye szerint ez kudarcba fulladt a kedvezőtlen körülmények miatt, és csak később keltek át Ázsiába, Arábia déli tengerpartja mentén. Az új leletek azonban ellentmondanak ennek. Elképzelhető, hogy ezek az embercsoportok mégsem akadtak el a sivatagban (oázisról oázisra "ugrálva"), hanem Arábián át eljutottak Indiába.

Mitől szuper?

Szupervulkánnak nevezik azt a tűzhányót, amely legalább 300 köbkilométer magmát önt a felszínre egy kitörés alkalmával. A statisztika szerint ilyen esemény minden 100 ezer évben csak egyszer történik. Egy közepes szupervulkáni kitörés, mely mintegy 1000 köbkilométer magmát produkál, felér egy 1 kilométer átmérőjű aszteroida becsapódásának pusztító erejével, ám egy ekkora energiájú kitörés jóval gyakoribb egy kisbolygóval való találkozásnál.

Egy lehetséges jövőbeli szupervulkán, a Nápolyhoz közeli Flegrei-mező

A szupervulkáni működés rendszerint tömeges fajkihalással kapcsolható össze. Ilyen volt többek közt a perm végi katasztrófa 250 millió évvel ezelőtt (amikor az ismert fajok 50 százaléka, köztük a tengeri fajok több mint 90 százaléka eltűnt), amely a szibériai bazaltmezőket létrehozó vulkáni tevékenységgel hozható összefüggésbe. A Dekkán bazaltplatót kialakító szuperkitörés és a Yucatán-félsziget területén becsapódó aszteroida együttes ereje törölhette el a dinoszauruszokat (és számtalan más fajt) is a Föld színéről 65 millió éve.

Mai szupervulkánok

Nem kétséges, hogy a Föld életében időről-időre jelentkeznek pusztító erejű vulkánkitörések, és a jövőben is számíthatunk ilyenekre. A kérdés csak az, hogy mikor. Vajon mely tűzhányók pályázhatnak a következő szupervulkán címére? A főbb jelöltek a Yellowstone vulkáni terület Wyomingban, a Flegrei-mező Nápoly szomszédságában, illetve az új-zélandi Taupo-tó alatt szunnyadó vulkán. Esélyesek még Indonézia, a Fülöp-szigetek, Közép-Amerika, Japán, a Kamcsatka-félsziget és az Égei-tenger egyes tűzhányói is.

Yellowstone Nemzeti Park

A modern civilizációra igen súlyos következményekkel járna egy-egy szuperkitörés. Már az izlandi példából is látható, hogy viszonylag kevés hamu is megbénítja a kifinomult infrastuktúrát. Elképzelni is rossz egy szupervulkán kitörését, amelynek esetén porfelhőbe burklózhat az egész bolygó, és az erős lehűlés hatására gyakorlatilag megszűnne a világ mezőgazdasági termelése.