Elvitte a magyar zászlót Argentína felé a szél

"A viharos erejű szél miatt felállni sem tudtunk a csúcson, összegörnyedve ültünk. Az egyik magyar zászlót, ahogy elővettük, elvitte a szél Argentína felé. A csúcson eltöltött alig fél órába azért belefért, hogy a csúcskönyvbe ceruzával bejegyezzük: ott jártunk a legmagasabb vulkán csúcsán." A Földgömb expedíciójával magyar hegymászóknak is sikerült feljutni a Föld legmagasabb tűzhányójára.

A Földgömb című földrajzi folyóirat főszerkesztője, Nagy Balázs vezetésével értek fel az Ojos del Salado vulkánóriás 6893 méter magasan lévő csúcsára a vállalkozó kedvű olvasók. A világutazó egyetemi tanárral beszélgettünk.

Mindenki, aki kellő energiát és kitartást érzett magában, részt vehetett A Földgömb idei első tematikus utazásán, Chile és Argentína határán. "Az Atacama-sivatag alsó, forró részéről kapaszkodtunk fel, átkeltünk az Andok alacsonyabb láncain, majd elértük az argentín-chilei határvidéket. 5200 méterig mentünk fel terepjáróval, ahol volt egy felépített fix tábor, ahol pár napig akklimatizálódtunk, majd onnan indultunk gyalog felfelé. A 12 napos útból 7-8 napot szántunk az akklimatizációra, annyi kell, hogy az ember hozzászokjon ehhez a magassághoz. Szintenként 2-3 napot töltöttünk el, 3700 méteren kezdve" - meséli Nagy Balázs, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének adjunktusa.

A terület igazi marsbéli tájra emlékeztet: száraz, hideg, szeles, kopár és kietlen vidék. Az akár 3800-4300 méter magasan lévő tavak vize töményen sós, bepárlódnak, de nem egy tó partján forró források találhatók, hiszen vulkáni környezetről van szó. Az élettelen vidéken csak néhány életformával találkoztak honfitársaink: párnanövények, extrém szárazság- és hidegtűrő szegfűfélék. 4500 méterig növényevők: vikunya, guanaco és ragadozók: puma, sivatagi rókák, valamint a tavakban flamingók is élnek.

"Mintha lefeküdt volna aludni" - a mumifikálódott puma teteme, vastag sóréteggel konzerválva, tökéletes épségben

A legközelebbi víznyerőhely 250 km-re található, a közel 200 ezer lakosú Copiapó nevű városnál. Nem véletlen, hogy a Dakar fő chilei állomása is itt volt. "Azon a területen is áthaladt a Dakar, ahol voltunk, de ott nem volt mért futam, mert ilyen nagy magasságban nem merték megkockáztatni, hiszen ha valaki ott eltéved, nincs akklimatizálódva, akkor nem éri meg a másnap reggelt. Lementek az Atacama alacsonyabb részébe, ahol megrendezték a mért futamokat" - mondja az expedíció vezetője.

A vulkánóriás

A Chile és Argentína határán emelkedő Ojos del Salado (A só szeme) szélsőségesen száraz környezetben, hegyi sivatagok fölött magasodik. Az Atacama-sivatagot szegélyező hegyóriások legnagyobbika nem rendelkezik összefüggő jégborítással (csak kisebb jégfoltokkal), hiszen e térségben az évi csapadék mennyisége nem éri el a 100 millimétert, a párolgás mértéke viszont ennél lényegesen magasabb.

A szunnyadó tűzhányó nagy magassága és rendkívül szélsőséges időjárása miatt eddig jobbára kívül esett a részletes földtani és földrajzi vizsgálatokon, legutóbbi, 700-1000 évvel ezelőtti kitöréséről is csak hozzávetőleges adatok születtek.

Jó felszerelésre volt szükség, mert rettenetesen hideg volt. A hegymászók műanyag bakancsot, 3-4 nadrágot, sok felsőrészt, több sapkát és kesztyűt viseltek, mert délben, napsütésben is -20 Celsius-fokot mutatott a hőmérő 6000 méter felett. Az erős szélben akár -40 Celsius-fok is lehetett a hőérzet. A csúcsmenet során egyikük fagyási sérüléseket szenvedett egy kézujjon, ami csak a táborba való visszatéréskor derült ki. A hideg mellett hó- és homokviharok is nehezítették a vulkán meghódítását. "Nincs a Földön még egy hegy ilyen magasan jég nélkül. Amikor ott voltunk a hegyen, ugyan sok hó volt - mert előttünk egy nagy hóvihar tombolt - de ez pár nap alatt eltűnt, mivel nem válik vízzé a hó, kimarad a folyékony halmazállapot, mert elpárolog"- mondja Nagy Balázs.

Az Atacama-tábor 5200 méteren

"A csúcsdöntésre több napot hagytunk, de szerencsére már az első nap sikerült. A csúcsra hajnali fél négykor indultunk az 5830 méteren lévő táborunkból. Azonban a kevés oxigén és a nehéz, törmelékes terep miatt alig 100-150 méter szintet tudtunk felmenni óránként. Adott napon mindenki onnan fordult vissza, ahol az ereje engedte. Végül négyen értünk fel a csúcsra, 6800 métertől combig érő hóban haladtunk. Az utolsó 30 méter volt igazán nehéz, ahol már kötelekkel biztosítva haladtunk, szinte hason csúszva a viharos erejű szél miatt"- mondja Nagy Balázs.

Az Andok középső, száraz része a "legek" vidéke:

Itt található a Föld legszárazabb sivataga, az Atacama.
Itt húzódik legmagasabban a földi hóhatár (7000 méter).
Itt találhatók a legnagyobb sósivatagok (Salar de Uyuni, Salar de Atacama).
Itt kapaszkodtak eddig legmagasabbra járművel a Földön (6688 méter).
Itt dolgoznak emberek a legmagasabban (5400 méteren, kénbányákban).
Itt alakult ki 6390 méteren a Föld legmagasabban elhelyezkedő tava az Ojos del Salado oldalában. (forrás: Földgömb)

Az Ojos meghódításának szakaszai

Ha valaki teljesít egy ilyen nehéz utat, és felér a csúcsra, előtte hosszasan tervezgeti, milyen feladatok várnak rá odafent. Nagy Balázs elmesélte, hogy ezzel ő sem volt másként. "A viharos erejű szél miatt felállni sem tudtunk a csúcson, összegörnyedve ültünk. Az egyik magyar zászlót, ahogy elővettük, elvitte a szél Argentína felé. A csúcson eltöltött alig fél órába azért belefért, hogy a csúcskönyvbe ceruzával bejegyezzük: ott jártunk a legmagasabb vulkán csúcsán." (Nagy Balázs, Nemerkényi Zsombor, Bakai Ferenc és Garamszegi Tamás - a szerk.).

Kilátás a csúcsról a 6770 m-es Tres Cruces vulkán felé

Évente körülbelül 400-an próbálják meg a csúcsdöntést, de alig nyolcvanan jutnak fel a legmagasabb vulkánra. "Az idei évben ugyan nem mi voltunk az elsők a csúcson, de az előttünk és utánunk lévő pár napban a csúcsmenettel próbálkozó ukrán, orosz és horvát csoportok mindannyian visszafordulásra kényszerültek"- mondta el az expedíció vezetője.

Kilátás a csúcsról Argentína felé

"A látvány sok nehézséget feledtetett. Ott van az ember körül rengeteg 6000 méteres vulkán, érdekes vulkáni formákkal, kráterekkel, lávafolyásokkal. Vörös, sárga, barna színű lejtőkkel, színes tavakkal, amelyek a fehér-kék-zöld minden színében pompáznak, leginkább egy szürreális képre emlékeztet az egész. A vidék kutatása azonban sajnos még nem ért el olyan szintet, amilyet valójában megérdemelne" - mondja Nagy Balázs.