Látványos meteorokat csíphetünk el a hajnali égen

Óránként akár egy tucat hullócsillagot is megfigyelhetünk csütörtök hajnalban, ha derült lesz az ég. A meteorok mellett az utolsó negyedben lévő Holdat és az alacsonyan mutatkozó fényes Jupitert is megpillanthatják a koránkelők.

Május 6-án hajnalban, azaz szerdáról csütörtökre virradóra éri el maximális aktivitását az Éta Aquarida meteorraj. Az Aquarius (Vízöntő) csillagkép területéről érkeznek majd látszólag a hullócsillagok, ide esik ugyanis a raj radiánsa (lásd később). Mivel a radiáns nem emelkedik magasra a látóhatár fölé, viszonylag hosszú, látványos meteorok pillanthatók meg - sötét egű helyről figyelve óránként 10-15 darabra számíthatunk. A Magyar Csillagászati Egyesület hiradása alapján a raj aktivitása igen változó, de 12 éves periodicitást mutat, ami a Jupiter gravitációs zavaróhatásainak tudható be. A 2008-2010-es években éppen a maximum környékén leszünk, ezért elképzelhető, hogy az átlagosnál valamivel több hullócsillag mutatkozik majd.

Az utolsó negyed környékén lévő Hold is megfigyelhető hajnalban, amely egy-két arasszal jobbra lesz az Aquarius csillagképtől. Napkelte előtt még a Jupiter is megpillantható, mint viszonylag fényes (-2,2 magnitúdós) fénypont, alacsonyan a délkeleti égen.

Forrás: Astronomy.com

Az Éta Aquaridák radiánsa a hajnali égen és a meteorok radiánshoz viszonyított megjelenési helye (Astronomy.com, MCSE)

A meteorrajok az űrben keringő törmelékáramlatok, amelyeket főleg üstökösök, esetleg kisbolygók szórnak szét pályájuk mentén - az Éta Aquarida meteorraj esetében a Halley-üstökös volt az anyag forrása. Amikor apró szemcséik elérik a Föld atmoszféráját, a légköri atomoknak és molekuláknak ütköznek. A súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 Celsius-fok fölé hevül, így sugározni és darabolódni kezd. Az égen gyorsan áthaladó szemcse útja mentén fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig látható, közben a test anyaga elfogy, és a meteor avagy hullócsillag kialszik.

A meteorrajokkal kapcsolatban figyelhető meg az úgynevezett radiáns-jelenség: a meteorok látszólag az égbolt egy pontjáról érkeznek. Ez a perspektivikus hatás következménye - az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek. Radiánsnak nevezzük azt a területet avagy képzeletbeli égi pontot, ahonnan a meteorok érkezni látszanak. Ez esetükben az Aquarius csillagkép területére esik - ezért is nevezik a rajt Aquaridáknak.

A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető. Optikai segédeszköz nem kell hozzá, azonban a sötét, zavaró fényektől mentes égbolt fontos tényező. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, vidéki sötét ég alól ugyanekkor több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól. Emellett az enyhe, koratavaszi idő ellenére érdemes meleg ruházatban, esetleg hálózsákkal kiköltözni az ég alá, és türelmesen várni a hullócsillagokat. Helyezkedjünk el úgy fekve, hogy alátámasztott fejünk körülbelül 50-60 fokkal nézzen a keleti horizont fölé - és ami a legfontosabb: legyünk türelmesek. További információk a meteorrajjal kapcsolatban a MCSE honlapján találhatók.