"Robbantunk a kisbolygón!" - hallható, látható a katasztrófafilmekben, és a főhős egy nagy bombával megsemmisíti a Föld felé száguldó égitestet. Bár napjainkban több ezer ilyen veszélyes objektumot ismerünk, eddig egy olyat sem fedeztek fel, amely az előrejelzések alapján előbb-utóbb összeütközne velünk. A statisztikák alapján azonban mindez csak idő kérdése. Ha pedig egyszer egy felénk tartó kisbolygóra akadunk, védekezni kell. Ennek módjára számos ötlet van. Egy új számítás alapján a leginkább drasztikus megoldás, egy atombomba bevetése sem indokolatlan.
Minél több idő áll rendelkezésre egy veszélyes égitest felfedezésétől a várható becsapódásig, annál finomabb és kisebb lehet a megelőző beavatkozás. Elegendő lehet kis mértékben megváltoztatni az égitest pályáját, így az sok évvel később már elkerülheti bolygónkat. Ilyen módszer lehet például egy hajtómű vagy napvitorla felszerelése a kisbolygóra, mely lassan, fokozatosan módosíthatja az égitest útvonalát.
Olyan helyzet is elképzelhető azonban, amikor már csak néhány hónap vagy egy-két év marad egy nagy objektum becsapódásáig. Ez esetben a megoldás egy robbantás lehet, ami megváltoztatja az égitest mozgását. Egy nagy méretű és tömegű objektumnál erre egy nukleáris bomba az ideális.
A számítások alapján egy Föld felé tartó, kilométeres kisbolygónál 10-20 éves időelőny esetén még nem szükséges atombomba, hanem hagyományos, kémiai robbanóanyag is megfelelő - utóbbi hatékonysága a nukleáris robbantásnál közel 3 milliószor kisebb.
Az atombomba azonban a korábbi modellek szerint igen veszélyes opció - hiszen könnyen szétrobbanhat az eltérítendő objektum. Ekkor már egy nagyobb helyett sok apró töredékkel kell törődni. Például egy 1 kilométer átmérőjű égitestből több 300-500 méteres töredék is keletkezhet - ezek becsapódása pedig még mindig óriási károkat okozna.
Fantáziarajz egy békés kisbolygóeltérítő módszerről: űreszközzel változtatnák meg az égitest haladási irányát, miközben "elvontatnák" korábbi útvonaláról
Egy új számítás alapján azonban mégsem veszélyes annyira minden esetben egy ilyen művelet, mint azt korábban gondolták. David Dearborn (Lawrence Livermore National Laboratory, Kalifornia) a bombák robbanásakor felszabaduló energia és a kisbolygók kölcsönhatását vizsgálva próbált egzakt eredményre jutni, miként viselkedhet valójában egy ilyen égitest a beavatkozás nyomán.
A szimuláció keretében sok eltérő méretű objektum esetét vizsgálta, közöttük egy közel 270 méteres kisbolygót is, amely nagyságát tekintve megegyezik az Apophis aszteroidával - utóbbi becsapódási veszélyét már sokat elemezték. Ha mindössze két hetünk van az ütközést megelőzően, a becsapódás előtt 15 nappal a kisbolygón felrobbantott 300 kilotonnás atombombától (amely Hirosimára ledobottnál 20-szor energikusabb) az objektum megfelelő mértékben eltérül, és ha keletkeznek is belőle törmelékek, azoknak csak közel 3 százaléka találja el bolygónkat. Még messzebb és korábban végrehajtott robbantásnál a törmelék okozta veszély még kisebb.
Ennek megfelelően, ha csak néhány héttel a becsapódás előtt tudunk beavatkozni, bár nagyot kell robbantani az égitest eltérítéséhez, a helyzet mégsem olyan borús, mint régebben feltételezték - és az esetleges töredékekkel csekély az ütközés esélye. Azonban a kutató arra is rámutatott, mindez csak akkor áll, ha az égitest viszonylag laza, úgynevezett kozmikus kőrakás szerkezetű - tehát különálló darabokból tapad össze, mint azt sok kisbolygónál feltételezik. Ha az égitest erős, kemény, és olyan szilárd és összefüggő kőzetből áll, mint például a földi gránit, akkor veszélyesen nagy töredékek maradhatnak vissza.
A gyakorlatban nagyon pontosan kell ismerni egy kisbolygó pályáját egy ilyen beavatkozás előtt, ugyanis kis eséllyel, de előfordulhat, hogy a robbanás hatása állíthatja pontosan a Földet keresztező pályára. Ezért első lépésként pontos megfigyelések szükségesek, nagy időelőny esetén egy űrszondát is érdemes az objektumhoz küldeni, amelynek rádiójelei segítenek a test mozgásának elemzésében, valamint adatai a kisbolygó belső szerkezetére is utalhatnak. Emellett annak ellenére, hogy sok nukleáris bomba van bolygónkon, nem biztos, hogy ezek további fejlesztés nélkül használhatóak a világűrben uralkodó erős sugárzások és extrém alacsony hőmérséklet közepette. Esetleges fejlesztésük azonban teszteléssel is járna - ami igen érzékeny politikai kérdéseket vet fel.
A becsapódásaikkal veszélyt jelentő kisbolygókról Sárneczky Krisztiánt, a Magyar Csillagászati Egyesület titkárát, közel hétszáz kisbolygó felfedezőjét kérdeztük. [origo]: Hány veszélyes, földközeli helyzetű kisbolygót ismernek jelenleg, illetve hány lehet ezek közül körülbelül 1 kilométernél nagyobb? Meg lehet becsülni, közel hány kilométeres vagy nagyobb objektum lehet még felfedezetlenül a térségben? Napjainkban körülbelül milyen gyakran fedeznek fel földközeli kisbolygót? Miként kapcsolódnak a magyar kisbolygó megfigyelések a veszélyes égitestek felismeréséhez, jobb megismeréséhez? |