A HIV-gyorstesztek során a vérből vagy a szájüregből nyert nyálminták alapján állítják fel a diagnózist. A gyorstesztek - bár igen jó hatásfokkal működnek - csak előzetes információkat nyújthatnak: a pozitív diagnózis megerősítéséhez a hagyományos vérteszteket is el kell végezni, amelyek szintén a vírus ellen termelődő ellenanyagok alapján adnak eredményt.
A HIV-vel való fertőződést követő néhány napban a vírus részecskéi kiugróan magas mennyiségben vannak jelen az újonnan fertőzött személy vérében, így ilyenkor nagy a másoknak való továbbadás kockázata. A fertőzést követő első időszakban azonban az immunrendszer által előállított ellenanyagok gyakran még nincsenek jelen elég magas koncentrációban, így a gyorstesztek ilyenkor tévesen negatív eredményt mutathatnak.
Sheldon R. Morris, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem munkatársa csoportjával 3151 személy nyálát vizsgált meg gyorsteszttel, majd az eredményektől függően a hagyományos vérteszttel, illetve egy új típusú nukleinsavteszttel is. Ez utóbbi nem az ellenanyagokat, hanem a HIV genetikai anyagát mutatja ki a vérmintában.
A kutatók a résztvevőket kétszer is megvizsgálták: ha a gyorsteszt pozitívnak bizonyult, akkor a fertőzés tényét megerősítő hagyományos vértesztre került sor. Ha viszont negatív eredmény jött ki, akkor nukleinsavteszttel vizsgálták meg a vérmintát. A tényleges fertőzések negyedénél csak a nukleinsavteszt adott pozitív eredményt, a gyorsteszt azonban nem mutatta ki a vírust - írja a tanulmány kivonata.
"A nukleinsavteszt 23%-kal növeli a hagyományos gyorstesztek hatékonyságát: a 79 új fertőzöttnél 64-nél már a gyorsteszt is jelezte a fertőzést, 15-nél viszont csak a nukleinsavteszt mutatott pozitív eredményt" - mondta Morris.