Fenn hordták az orrukat a gigantikus dinoszauruszok

A valaha élt legnagyobb testű állatok, a hosszú nyakú Sauropoda dinoszauruszok mégis "fenn hordták az orrukat" - véli egy német kutató, aki a Biology Letters online kiadásában számolt be kutatásairól.

A sauropodák a hüllőmedencéjű dinoszauruszok egyik csoportját képezték, s ide tartoztak a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok, köztük a legismertebb, a korábban Brontosaurusnak nevezett Apatosaurus, valamint a Brachiosaurus és a Diplodocus is. A késő triász időszakban jelentek meg, virágkorukat a késő jura idején (150 millió évvel ezelőtt) élték, de egészen a kréta és a harmadidőszak határán történt tömeges kihalásig fennmaradtak, amikor az összes többi röpképtelen dinoszaurusszal együtt kipusztultak. Fosszilizálódott maradványaik az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálhatók.

Négy lábon járó, hosszú nyakú növényevők voltak. A feltételezett legmagasabb Sauropoda, a Sauroposeidon feje 18 méterrel magasodott a föld fölé, az Argentinosaurus testtömege pedig elérhette a 80-100 tonnát. Állcsontjaikban lapát formájú, a gyökerüknél széles, a végüknél keskeny fogak sorakoztak. Hatalmas testükhöz kis fej és hosszú farok tartozott. Vastag lábaik öt lábujjban végződtek, amelyek közül csak hármon nőtt karom.

A paleontológusok sokáig azt feltételezték, hogy a sauropodák hosszú nyakuknak köszönhetően a fák tetejéről szereztek maguknak táplálékot. Az utóbbi időben azonban több szakember is megkérdőjelezte ezt az elméletet, mondván, hogy túl sok energiát igényelt volna a hatalmas dínók szívének, hogy vért pumpáljon a magasra tartott fejbe. Így sokkal valószínűbb, hogy lehajtott fejjel töltötték idejük nagy részét, amint a talajon legelészve igyekeztek megtölteni bendőjüket - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

Andreas Christian, a Flensburgi Egyetem kutatója a viszonylag kisebb testű Euhelopus zdanskyi-t tanulmányozta, amely a kora kréta korszakban (a 130 és 112 millió évvel ezelőtti periódusban) élt. A dinoszaurusz "mindössze" 3,8 tonnát nyomot, és hossza az orra hegyétől a farka végéig 11-12 méter lehetett.

A számítások szerint az Euhelopus zdanskyi nyakának és fejének súlya 210 kilogramm körüli lehetett, együttes hosszuk pedig 4,6 méter volt. Miután a német kutató kiszámította, hogy az adott hossz és súly mellett mekkora terhelésnek voltak kitéve a dinoszaurusz nyakcsigolyái közötti porckorongok, arra a következtetésre jutott, hogy a leggazdaságosabb a zsiráfszerű nyaktartás volt. Eszerint a sauropodának az volt a legkényelmesebb, ha a nyakát többnyire a talajtól számított 45 fokos szögben tartotta, így kevés energiát igényelt, ha pár percre felemelte fejét, hogy valami finom falatot bekapjon a fák tetejéről.

Annak ellenére, hogy a vér feljuttatása a magasba sok energiát emésztett fel, ez még mindig takarékosabb megoldás volt, mintha a sauropodának nagy távolságokat kellett volna megtennie az élelem után kutatva a talajon. Ugyanez igaz a góliátnak számító Brachiosaurusra is.

"Az élelem eloszlása fontos szempontnak számított az optimális táplálkozási stratégia kidolgozásában" - vélekedett Christian, hozzátéve, hogy a különböző fajok eltérően használhatták a nyakukat, attól függően, hogy milyen növényzetet részesítettek előnyben.