Új képek összeolvadó galaxisok fekete lyukainak környezetéről

 

Régi kérdés a csillagászatban, hogy vajon a galaxisok centrumában lévő, aktív, szuper-nagytömegű fekete lyukak honnan kapják a beléjük áramló anyagot. A modellek elsősorban összeolvadó galaxisokkal számoltak, ahol a kölcsönhatások során jut sok gáz a csillagvárosok centrumába.

Az ilyen, úgynevezett aktív galaxismagoknak csak közel 1%-nál sikerült kölcsönhatások nyomára akadni. A Swift-röntgentávcső segítéségével végzett felmérés azonban rámutatott, hogy a várakozásoknak megfelelően az ilyen heves aktivitását mutató csillagvárosok többsége kölcsönható rendszer, amelyekben egymással gyakran összeolvadnak a galaxisok.

Az alábbi felvételen a Kitt Peak Obszervatórium optikai felvételein a karikával jelzett területek produkálnak intenzív röntgensugárzást, ahol központi fekete lyukakba áramolhat bele az anyag a kölcsönhatások révén. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, Swift, NOAO, Michael Koss, Richard Mushotzky, Univ. Maryland)

Aktív galaxismag: centrumából szokatlanul erős sugárzást produkáló galaxis. Az aktív galaxismagok magjának (aktív galaxismag, AGN) sugárzása változó, elsősorban nem csillagoktól ered. A centrumban egy 10⁶-10⁹ naptömegű (szuper-nagytömegű) fekete lyuk található, amely felé egy ún. akkréciós (tömegbefogási) korongból az anyag spirális pályán egyre gyorsuló ütemben behullik. Eközben felforrósodik és erősen sugározni kezd.

Az anyag egy része a fekete lyukba hullik, egy része a korongra merőlegesen, két jet (anyagsugár) mentén távozik. A forró korongot egy vastagabb, hideg és átlátszatlan korong övezi. Az aktív galaxismag megjelenése, típusa attól függ, hogy milyen szögben látunk a központi korongra, illetve mennyire takarja ki annak fényét a külső korong. Eszerint elkülönítünk blazárt, kvazárt, Seyfert-galaxist, rádiógalaxist. Aktív galaxismagok ma is léteznek, de a Világegyetem fiatal korában voltak a gyakoribbak. (tudasbazis.csillagaszat.hu)