Több millió apró műanyaghulladék lebeg az Atlanti-óceánban

Egy nagy kiterjedésű, kisméretű műanyagdarabkákból álló folt található az Atlanti-óceán északnyugati részén, állapította meg egy vizsgálat. A Science legújabb számában megjelent cikk szerzői szerint további hulladékszigetek lehetnek az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceánon is.

A szemétsziget elnevezés első hallásra félrevezető lehet, mert nem a víz tetején úszó szeméthalmokról van szó, a műanyag ugyanis az ultraviola sugárzás hatására törékennyé válik, és feldarabolódik. A több milliónyi kis műanyagdarab rejtve marad a műholdak elől, és többnyire a hajók fedélzetéről sem láthatók. Felfedezésükre az egyetlen lehetséges mód a nagyon finom szemű, felszíni hálók használata, amelyek összegyűjtik a vízben lebegő hulladékszemcséket.

A 22 évnyi adatot felhasználó vizsgálatban a Sea Education Association (SEA), a Woods Hole Oceanographic Institution (WHOI) és a manoai University of Hawaii (UHM) kutatói vettek részt. A SEA diákjai az évek alatt 6100 helyről több mint 64 ezer hulladékmintát gyűjtöttek felszíni planktonhálók segítségével, s az adatok alapján sikerült meghatározni az Atlanti-óceán északnyugati részén elterülő szemétsziget kiterjedését. Egy négyzetkilométernyi területen átlagosan 1500 hulladékdarabot találtak, de egyes helyeken a műanyagszemcsék száma meghaladta a 95 000-et is.

A pontos helymeghatározásban Nikolai Maximenko, az UHM oceanográfusa is részt vett, aki egy olyan számítógépes modellt készített, amely leírja, hogy az összetartó tengeráramlatok miként halmozzák fel a vízben úszó hulladékot a szemétszigeteken. A legnagyobb szemétsűrűséget Maximenko modellje alapján Atlanta vonalában, az északi szélesség 32 fokánál találták, és az egész folt nagyjából az északi szélesség 22-38 foka között húzódik. Noha észak-déli irányban sikerült meghatározni az érintett terület kiterjedését, a kutatók még nem jutottak el a keleti határáig.

Az óceáni szemétszigetek lehetséges helyzete Maximenko modellje szerint. A piros foltok a legnagyobb sűrűséget jelzik

Maximenko nagyon izgalmasnak találja a vizsgálatot, mert igazolja a számítógépes modellt, amelyet több mint 1600 lebegő bója mozgása alapján készített. A program célja, hogy megjósolja a vízen úszó, hosszú élettartamú tárgyak helyzetét, és korábban már sikeresen reprodukálták vele a nagy csendes-óceáni szemétsziget helyét. A mostani eredmények tovább igazolják a modell helyességét, amely így a jövőben nagy segítséget nyújthat a lebegő hulladékok helymeghatározásánál és az esetleges összegyűjtésénél is.

A modell három további lehetséges szemétszigetet határozott meg a déli féltekén: az Atlanti-óceánon, a Csendes-óceánon és az Indiai-óceánon. Ezek a potenciális foltok olyan régiókban találhatók, amerre csak ritkán járnak hajók. A hulladékszigetek felfedezéséhez nagyon finom szövésű hálóra volna szükség, ugyanis az észak-atlanti és a csendes-óceáni szemétszigeteket alkotó műanyagok jelentős része milliméteres nagyságrendű.

Speciális planktonhálóval vesznek mintát a szemétből

A vizsgálat egyik szokatlan eredménye, hogy a kutatók megállapították, hogy a lebegő hulladék koncentrációja nem változott a 22 év alatt, annak ellenére, hogy a keletkező műanyag szemét mennyisége jelentősen megnőtt a felmérés kezdete óta. Kara Law, a SEA munkatársa szerint a hulladékszemcsék tovább darabolódtak, ezért nem akadtak fent a hálón. Összegyűjtésüket nem tartja kivitelezhetőnek, és szerinte ártalmas is volna, mert a műanyaggal együtt nagyon sok mikroszkópikus élőlényt is kiszűrnének a vízből.