Milyen lenne a világ szúnyogok nélkül?

Vajon megszabadíthatjuk-e bolygónkat a szúnyogoktól? A Nature című tudományos folyóirat felkérésére a világ vezető rovartanászai megpróbálták megjósolni, milyen következményekkel járna a sokszor súlyos betegségeket terjesztő vérszívó rovarok teljes kiirtása környezetünkre, az emberiségre, a Földünkre nézve.

A szúnyogok szezonális elszaporodása világszerte rengeteg problémát okoz. Sok faj nőstényének vérre van szüksége a peterakáshoz, így állatok, illetve az ember vérét szívva számos betegséget terjeszthetnek. Csak maláriával például évente hozzávetőlegesen 247 millióan fertőződnek meg, s a betegség átlagosan 1 millió áldozatot szed.

Mi történne, ha a szúnyogok eltűnnének? Képes lehet-e a Föld komolyabb következmények nélkül átvészelni kiirtásukat? Hány millió emberéletet mentene meg a hiányuk, s ez vajon mennyibe kerülne a természetes életközösségeknek, amelyeknek a szúnyogok szerves részét képezik? A kérdések megosztják a kutatókat.

Tény, hogy a mintegy 3500 jelenleg leírt szúnyogfaj képviselői szinte minden kontinensen, majdnem mindenféle élettérben megtalálhatóak. Több mint 100 millió éve léteznek, és sok fajjal párhuzamosan, együtt fejlődtek az evolúció során. Az ilyen fajok többnyire egymásra vannak utalva, ha "kiveszünk" egy szúnyogfajt az élőhelyéről, azzal megvonhatjuk egy ragadozó elsődleges zsákmányát, vagy eltüntethetjük egy növény beporzó partnerét. Ugyanakkor a tudósok úgy vélik, hogy egy faj kiesésével keletkező ökológiai veszteség sok esetben megelőzhető vagy orvosolható, amennyiben a felszabaduló ökológiai fülkét, úgynevezett niche-t (vagyis mindazon kémiai-, fizikai-, tér- és időbeli feltételeket, amelyek mellett az adott élőlények képesek tartósan fennmaradni) egy másik faj elfoglalja.

Szúnyogok nélkül megváltozna a rénszarvasok vonulási útvonala

A sarkvidéki tundrát Észak-Kanadától Oroszországig minden évben hatalmas szúnyograjok árasztják el a hóolvadást követően. Bruce Harrison rovarszakértő (North Carolina Department of Environment and Natural Resources, Winston-Salem, Észak-Karolina) szerint a szúnyogok a tundrán fészkelő, vándorló madarak számára fontos táplálékforrást jelentenek. Ha eltűnnének, a madarak száma több mint 50%-kal visszaeshetne. Cathy Curby biológus (US Fish and Wildlife Service, Fairbanks, Alaszka) azonban azzal cáfolta a jóslatot, hogy a vándorló madarak gyomormintái nem tartalmaznak számottevő mértékben szúnyogmaradványokat.

Erősen befolyásolhatják ugyanakkor a szúnyograjok a rénszarvasok vándorlási útvonalait. A rénszarvasok próbálják elkerülni a vérszívó rovarokat, amelyek ha lecsapnak, nagyjából 300 milliliter vért fogyasztanak naponta egy csorda minden egyes tagjából. Ha nem lennének szúnyograjok, módosulnának az útvonalak, s az a kutatók egyöntetű véleménye alapján hatalmas károkat okozna az érintett területek tápanyag-ellátottságában. (Ha nincs rénszarvas, nincsenek ragadozók, az elhullott állatok maradványai nem táplálják tovább a talajt, s a következő évben gyérebbé válik a növényzet is, amely a környékre vonzhatna más növényevőket.)

Sok vízi állatnak elsődleges táplálékforrása a szúnyoglárva

A szúnyoglárvák nyaranta (illetve a trópusokon az esős évszakban) általában hemzsegnek a nyugodt felszínű édesvizekben. Lebontó szervezetekként korhadó leveleket, szerves törmeléket és mikroszkópikus méretű élőlényeket fogyasztanak, s a növények számára felvehető tápanyaggá alakítják azokat. Kérdés, hogy képesek-e átvenni más lebontó szervezetek a szúnyoglárvák szerepét? A tudósok válasza: igen. Rengeteg lebontó szervezet létezik a vizekben, s ezek közül nem a szúnyoglárvák a legfontosabbak. John Addicott (University of Calgary, Alberta, Canada) 1974-es tanulmányában azonban arra világít rá, hogy a lebontó életformát folytató fajok közötti egyensúly nagymértékben függ a szúnyoglárvák jelenlététől. Azok ugyanis kordában tartják az egyéb lebontó szervezeteket, melyek hiányukban dominánssá erősödnének, és több fajt kiszorítanának.

Nagyon sok faj számára fontos táplálék a szúnyoglárva

Richard Merritt (Michigan State University, East Lansing, Michigan) entomológus elmondása szerint a szúnyoghiányt halfajok százai is megsínylenék. A szúnyoglárvákkal táplálkozó halak úgynevezett táplálkozási viselkedése nagymértékben genetikailag kódolt, így ezek az élőlények még fennmaradásuk érdekében sem nagyon képesek étrendjükön változtatni. Kipusztulásuk pedig hatással lehet a táplálékláncra. Hasonló a helyzet más élőlények esetében is: sok rovar-, pók-, szalamandra-, gyík- és békafaj vesztené el szintén az elsődleges táplálékát szúnyogok hiányában.

A madarak esetében kicsit talán jobb a helyzet. Egy francia tanulmányban fecskék szaporodását követték nyomon egy olyan park területén, amelyet korábban szúnyogirtóval kezeltek. A kutatók megállapították, hogy a madarak ezen a helyen átlagosan két fiókát költöttek ki a kontroll, kezeletlen területeken talált háromhoz képest. Noha a különbség szembetűnő, a szakemberek úgy vélik, a madarak könnyen találhatnak maguknak a szúnyogok helyett más, élőhelyükön nagy számban előforduló rovart.

A növények szemszögéből

Dina Fonseca (Rutgers University, New Brunswick, New Jersey) evolúcióökológus a szúnyogok ökológiai hatásaival kapcsolatban a törpeszúnyogokat említi példaként. A felnőtt egyedek általában nektárral táplálkoznak, s ezalatt rengeteg hasznos trópusi növényt beporoznak, például a kakaócserjét. Ha kiirtanák őket, a haszonnövényeken keresztül még a kereskedelem is megérezné a szúnyogok hiányát. Janet McAllister (Centers for Disease Control and Prevention, Fort Collins, Colorado) rovarszakértő véleménye szerint ugyanakkor más fajok könnyedén átvehetnék a szúnyogok beporzó szerepét.

Megfékezhető-e a betegségek terjesztése?

Daniel Strickman (US Department of Agriculture, Beltsville, Maryland) elmondása alapján a betegségeket terjesztő, vérszívó szúnyogok kiirtásának egyetlen komoly, ökológiai következménye az lenne, hogy rengeteg emberéletet lehetne megmenteni. Afrikában például az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) becslése szerint a Szaharától délre eső területeken átlagosan a GDP 1,3%-át fordítják a malária elleni küzdelemre.

Szúnyogirtás a Balaton partján

Phil Lounibos (Florida Medical Entomology Laboratory, Vero Beach, Florida) ökológus eredményei azonban azt sugallják, hogy a szúnyogok kiirtása csak ideiglenesen enyhítené az emberek szenvedését, a kórokozó-átvivő fajok ugyanis könnyen egymás helyébe léphetnek. Kutatócsoportjával sárga lázat terjesztő szúnyogok (Aedes aegypti) nőstényeit vizsgálta, és megállapította, hogy néhányukat egy másik faj, az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) - amely többféle emberi betegséget is terjeszt - hímje is képes volt megtermékenyíteni. A megtermékenyítés azonban sterilizálta a nőstényt, vagyis azok nem tudtak utódot létrehozni. Lounibos szerint ez jól szemlélteti, hogyan kerekedik felül egyik rovarfaj a másikon.

Joe Conlon (American Mosquito Control Association, Jacksonville, Florida) rovarszakértő szerint a szúnyogok más rovarok által is elfoglalható ökológiai fülkéket birtokolnak. Ha kiirtjuk őket, az adott környezet képviselői, elemei nélkülük fejlődnek tovább. A szúnyogok hiányának következményei szinte megjósolhatatlanok, de az élet nem állna meg azon a ponton.

Az elsődleges kérdésre visszatérve tehát nagyon úgy fest, hogy a válasz nemleges: nem szabadíthatjuk meg a Földet a szúnyogoktól, teljes kiirtásuk következményeként ugyanis nagy valószínűséggel állat- és növényfajok ezrei sodródhatnának a kihalás szélére. Az ember szemszögéből vizsgálva a kérdést optimistább lehetne a kép, de nincs rá garancia, hogy a szúnyogokkal együtt az általuk terjesztett kórokozóktól is megszabadulhatnánk, továbbá a szúnyogok helyét más rovarok is elfoglalhatnák, így csak időleges megoldást nyújthatna kipusztításuk. Minden élőlénynek, így a szúnyogoknak is megvan a helyük a bioszférában, nélkülük felborulna a fajok között fennálló jelenlegi egyensúly, ennek a következményei pedig megjósolhatatlanok.

Hogyan védekeznek a szúnyogok ellen?

A kifejlett szúnyogok ellen leggyakrabban használt irtási módszer a kémiai gyérítés, mely során egy idegmérget permeteznek szét a földön egy járműből vagy a levegőben egy repülőről. Ez a rovarok idegrendszerét támadja meg, így tehát nemcsak a szúnyogokra, hanem minden rovarra, továbbá a vízi élőlényekre is hat. A módszer előnye, hogy nem lehet vele elkésni, mert a már repülő alakokra bármikor alkalmazható, ugyanakkor a rossz időjárási viszonyok gátolják a permetezést.

A biológiai védekezés egyik legismertebb formája a Bacillus thuringiensis ssp. israelensis baktérium által előállított toxin használata, melyet a vízfelületre szórva a vízi szervezetek elfogyasztanak, ám az előírt koncentrációban használva szelektíven csak a csípőszúnyogok (Culicidae) és a púposszúnyogok (Simuliidae) lárváit öli meg. Ennek oka, hogy a hatás eléréséhez olyan speciális körülmények szükségesek, melyek csak a lárvák tápcsatornájában vannak jelen. A módszer nehézsége, hogy csak a szúnyogok fejlődésének egy rövid szakaszában alkalmazható, és éppen ezért szükséges hozzá, hogy előzetesen felderítsék a szúnyog tenyészőhelyeket.

Nature