Közel 700 millió liter olaj ömlött a Mexikói-öbölbe

Videofelvételek segítségével határozták meg kutatók a Mexikói-öbölben történt katasztrófa nyomán a tengerbe jutott olaj mennyiségét. Az eredmények alapján a Deepwater Horizon balesete az eddigi legnagyobb tengeri olajkatasztrófának tekinthető.

Hosszú idő után szeptember 19-én véglegesen sikerült lezárni a BP olajtársaság olajkútját a Mexikói-öbölben. Az április 20-án bekövetkezett robbanás után nem sokkal a hivatalos szervek azt mondták, nem lehet lemérni, hogy mennyi olaj ömlik a tengerbe, ám végül a hatalmas nyilvánosságnak köszönhetően hamarosan megjelentek az első becslések. Eleinte azt mondták, hogy napi 1000 hordó (egy olajoshordó űrtartalma 159 liter), később 5000 hordó, majd 12 000-19 000 hordó, még később 30-60 ezer hordó olajat becsültek. Az első független kutatóktól származó, szakértői bírálattal készült (peer-reviewed) tanulmányt a kiömlő olaj mennyiségével kapcsolatban a Science folyóirat legfrissebb számában tették közzé.

A kutatók egy új módszerrel, a kiáramló olajról készült videofelvételek segítségével határozták meg az olaj mennyiségét, mely napi 56 000 és 68 000 hordó között változott július 15-ig, amikor az első valóban hatékony olajfogó sapkát sikerült elhelyezni. Becsléseik szerint a szivárgás teljes időtartama alatt nagyjából 4,4 millió hordó (699,6 millió liter) olaj került a vízbe. Az eredmények alapján a Deepwater Horizon balesete az eddigi legnagyobb tengeri olajkatasztrófának tekinthető.

A vizsgálatot Timothy Crone biofizikus vezette, aki áramló folyadékok optikai sebességmérésével foglalkozik 2006 óta, és tengeri hidrotermális kürtők tanulmányozását végzi. A mérésekhez a kiömlő folyadékról készült nagyfelbontású videofelvételeket használtak. Crone a módszert korábban már laboratóriumi körülmények között és természetes kürtőknél is kipróbálta. A kutató szerint ez egy kiváló példa arra, hogy egy elsőre különösebb jelentőséggel nem bíró kutatás hogyan lehet hirtelen mégis fontos a társadalom számára.

A kutatók többek között ezt a videofelvételt is felhasználták

A vizsgálat két részre osztotta a szivárgás idejét: az első április 22-től június 3-ig tartott, amíg az olaj a sérült felszálló vezetékből folyt, a második pedig június 3-án kezdődött, amikor levágták a felszálló vezetéket. Ekkor egy olajfogó sapkát helyeztek az olajkút fölé, amely összegyűjtötte és a felszínre vezette a kiömlő olaj egy részét. A mérések szerint az első időszakban napi 56 000 hordó olaj jutott a tengerbe, míg a vezeték levágása után ez felment 68 000 hordóra. A kutatók szerint 804 877 hordónyi olajat gyűjthetett össze a sapkával az olajtársaság, így ezt a számítások közben kivonták.

Crone-ék eredményei csupán azokon a rövid, nagyfelbontású videofelvételeken alapulnak, amelyeket a BP olajtársaság és az amerikai kongresszus a kutatók számára közzétett. A nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett webkamera minősége ugyanis olyan gyenge volt, hogy tudományos vizsgálatra nem volt alkalmas. A kutatók szerint az áramlás sebesség napról-napra is változhatott, ráadásul nem vették figyelembe az egyéb kisebb szivárgásokat sem, amelyek a cső más részein helyezkedtek el, és amelyek feltételezések szerint idővel csak egyre nagyobbak lettek.