Félsikerekre futotta az emberiség talán legnagyobb kincsének megvédésében

Amit megeszünk, amivel építkezünk, ahol kikapcsolódunk - végső soron szinte mindent az úgynevezett biológiai sokféleségnek köszönhet az emberiség, a megőrzésére tett kemény erőfeszítések azonban egyelőre nem hozták meg a remélt eredményeket. A világ természetvédelemmel foglalkozó vezető kutatói 2010 októberében találkoznak Japánban, hogy megvitassák, miként lehet lassítani vagy megállítani a Föld biológiai sokszínűségének csökkenését. A fő céljuk az, hogy meggyőzzék a kormányzatokat a sokféleség megőrzésének gyakorlati hasznáról.

A biológiai sokféleség vagy sokszínűség (biodiverzitás), azaz a földi életet felépítő gének, fajok és ökoszisztémák változatosságának számos létfontosságú dolgot köszönhet az emberiség. Ebbe beletartoznak az anyagi javak (például faanyag, orvosságok és rostanyagok), a támogató funkciók (árvízvédelem, éghajlat-szabályozás és tápanyag-körforgás), valamint a nem anyagi előnyök, amilyen például a kikapcsolódás. A biodiverzitás szerepet játszik a mezőgazdaságban a beporzás és a kártevők elleni védelem révén, részt vesz a szén megkötésében, és pozitív hatást gyakorol az ember fizikai és szellemi egészségi állapotára.

A biológiai sokszínűség gondoskodik arról is, hogy a természet rugalmasan reagáljon a háborgatásokra és a környezeti változásokra, így biztosítja, hogy ne apadjanak el a természetből származó források. A jelenlegi számítások szerint a biológiailag sokszínű természetes ökoszisztémák gazdasági és társadalmi előnyeinek ökonómiai értéke valószínűleg 10-100-szorosan múlja felül a fenntartásukra fordított összegeket.

Egyezmény a biológiai sokféleség fenntartására

Vitathatatlan érdeke tehát az emberiségnek ennek a sokszínűségnek a megőrzése, és elvi szinten széles körű politikai egyetértés is van arról, hogy csökkenteni kell a biológiai sokféleségre gyakorolt emberi hatásokat. Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban született biológiai diverzitásról szóló egyezménye (Biológiai Sokféleségi Egyezmény, Convention on Biological Diversity, CBD) a világ egyik legszélesebb körben ratifikált megállapodása. (Az egyezményt Magyarországon az 1995. évi LXXXI. törvény hirdette ki.) 2002-ben a CBD 193 tagja elkötelezte magát, hogy 2010-re jelentősen csökkenti a biológiai diverzitás hanyatlásának ütemét. Ezt a célkitűzést 2005-ben beépítették az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai (Millennium Development Goals) közé.

Egyre több nemzetközi, nemzeti és regionális vezérelv foglalkozik a biodiverzitás védelmével. A CBD-t aláíró államok 87 százaléka alakított ki mostanra nemzeti biodiverzitási stratégiákat és akcióterveket, így tehát nemzeti léptékben megvan a keret a biodiverzitás csökkenése elleni harchoz.

A Föld ökológiai tájegységei a Természetvédelmi Világalap felosztása szerint. Nagyobb felbontásért kattintson a képre!

Világszerte több millió ember támogatja aktívan a biológiai sokszínűség megóvását (csupán a Természetvédelmi Világalap (WWF) munkáját több mint 5 millióan támogatják a világon), és ugyan a fejlődő országokban jóval kisebb a természetvédelmi szervezetek tagsága, mint a gazdagabb nemzeteknél, viszont gyakran jelentős befolyást gyakorolnak a helyi politikára, és a taglétszámuk gyorsan nő. A természetvédelmi biológia elismert akadémiai tudományággá vált, saját folyóirataival és posztgraduális kurzusaival. Noha ennek a kapacitásnak a zöme változatlanul a fejlett világban koncentrálódik, a fejlődő országokban is egyre több szakmai képzés indult az utóbbi időben.

Új célkitűzések 2020-ig

A világszerte növekvő természetvédelmi erőfeszítések ellenére azonban a biológiai sokféleség továbbra is folyamatosan csökken. A CBD legközelebb 2010 októberében, a Japánban található Nagoyában tartja kongresszusát, ahol valószínűleg új stratégiai tervet fogadnak el a biodiverzitás megvédésére a következő évtizedekben.

Az előzetes tervezet felülvizsgálja a korábbi 21 másodlagos célkitűzés jó részét, például az invazív fajok (az őshonos élőlényeket kiszorító, hódító idegen növények és állatok) visszaszorítását és a több természetvédelmi terület kialakításának kérdését.

A következőkben áttekintjük a hat legfontosabb célkitűzést érintő főbb változtatási javaslatot, amelyekről Nagoyában fognak tárgyalni a világ természetvédelmi szakemberei. A mellékelt grafikonok bemutatják a fő paraméterek változásait az idő folyamán. Ezek természetesen globális trendek, amelyektől az egyes helyi körülmények jelentősen eltérhetnek.

Az élőhelyek leromlása

2010-es cél: a természetes élőhelyek pusztulási és leromlási ütemének csökkentése.

Előrelépés: kismértékű. Sok gazdag biológiai diverzitású területen, amilyen például Indonézia, továbbra is folyamatosan tűnnek el élőhelyek. Az Amazonas vidékén és néhány más területen a természetvédelmi beavatkozás vagy a gazdasági recesszió lassította a pusztulást. Terjed a fenntartható erdőgazdálkodás, de még mindig elhanyagolható mértékű.

Kedvező fejlemények: májusban, Kanadában a legnagyobb fakitermelő vállalatok megegyeztek a karibuk védelméről és 72 millió hektár örökzöld erdő ökoszisztéma alapú kezeléséről.

2020-as cél: megfelezni vagy közel nullára csökkenteni az élőhelyek pusztulásának, leromlásának és feldarabolódásának mértékét.

A fajok természetvédelmi besorolása

2010-es cél: helyreállítani, fenntartani a kiválasztott rendszertani csoportokba tartozó fajok populációit, illetve csökkenteni azok hanyatlását.

Előrelépés: kismértékű. Egyes országokban a természetvédelmi erőfeszítések segítettek a fajok regenerálódásában. Összességében véve azonban egyre több faj van bajban.

Kedvezőtlen fejlemények: számtalan faj tűnik el nap mint nap, például a Costa Rica esőerdeiben honos aranyvarangyot (Incilius periglenes) 2008-ban nyilvánították kihaltnak. A globális felmelegedés, a környezetszennyezés és a betegségek miatt további kipusztulások várhatók.

2020-as cél: megakadályozni az ismerten fenyegetett fajok hanyatlását és kihalását, valamint ezen fajok legalább 10 százalékának javítani a természetvédelmi helyzetén.

A természetvédelem anyagi háttere

2010-es cél: új anyagi erőforrások átutalása a fejlődő CBD-tagországoknak.

Előrelépés: kismértékű. 2005-től 2007-ig a hivatalos segítség évi 3,1 milliárd dollárról majdnem 3,9 milliárd dollárra nőtt, de a hangsúly eltolódott a klímaváltozás elleni küzdelem irányába. Még a gazdag országok is csak költségvetésük parányi töredékét költik a biodiverzitás megóvására.

Kedvező fejlemények: az erdőirtás miatt bekövetkező üvegházhatású gázok kibocsátásának megakadályozására új pénzforrásokat vonnak be, ami hozzájárul a biológiai sokszínűség megvédéséhez. 2008-ban Norvégia 1 milliárd dollárt adományozott a brazil Amazonas Alapítványnak.

2020-as cél: tízszeresére növelni az emberi erőforrásokat és az anyagi támogatást, hogy végrehajtható legyen az egyezmény.

A középső ábrán az 1.0 érték a Természetvédelmi Világszövetség - IUCN - vörös listáján azt jelenti, hogy a közeljövőben abban a csoportban nem várható újabb kihalás

A biológiai erőforrások kizsákmányolása

2010-es cél: a biológiai vagy más, a biodiverzitást károsító erőforrások nem fenntartható fogyasztásának csökkentése.

Előrelépés: nem történt. A cél globálisan nem valósult meg, és ez a biológiai sokféleség elvesztésének egyik fő oka.

Kedvezőtlen fejlemények: a nagyra becsült kékúszójú tonhalat (Thunnus thynnus), melyből a szusi készül, kritikusan veszélyeztetettnek tartják. Márciusban a természetvédő csoportok sikertelenül próbálták meg kiharcolni, hogy tiltsák be a nemzetközi kereskedelmét.

2020-as cél: a fogyasztás további csökkentése azzal a plusz célkitűzéssel, hogy vessenek véget a túlhalászatnak és a romboló halászati gyakorlatoknak, amilyen például a dinamitos vagy méreggel történő halászat.

Védett területek

2010-es cél: hatékonyan megvédeni a világ ökológiai tájegységeinek (ökorégió) legalább a 10 százalékát.

Előrelépés: jelentős. A célkitűzést a szárazföldi ökorégiók több mint a felénél elérték. Összességében a szárazföld 12 százaléka, az óceánoknak viszont kevesebb mint 0,5 százaléka védett.

Kedvező fejlemények: májusban az Egyesült Királyság a világ legnagyobb tengeri rezervátumának (544 000 négyzetkilométer) nyilvánította a Chagos-szigetcsoportot.

2020-as cél: a szárazföld 15-20 százalékának védelme. A CBD nem javasolt számértéket a part menti és a tengeri ökoszisztémákat illetően. A vázlatos célkitűzés hangsúlyozza, hogy a védett területek legyenek összekapcsolódók és jól kezeltek.

Invazív fajok

2010-es cél: kezelési tervek kidolgozása, és a jelentősebb potenciálisan hódító fajok útvonalának ellenőrzése.

Előrelépés: kismértékű. A globális kereskedelem és utazás továbbra is terjeszti az idegen fajokat, amelyek közül néhány agresszívan terjedővé válik. A legtöbb országnak nincs terve a helyzet kezelésére.

Kedvezőtlen fejlemények: a trópusi Ázsiában őshonos, falánk sávos kígyófejű hal (Channa striata) 2007 táján érkezett meg Pápua Új-Guinea déli részére, ahol fölfalja az őshonos halakat. Magyarországon az egyik legújabb hódító faj a harlekinkatica (Harmonia axyridis), mely a hétpettyes, kétpettyes és tizennégypettyes katicát is veszélyezteti.

2020-as cél: a szabályozási erőfeszítések rangsorolása. A célkitűzés felvázolja a megvalósítandó intézkedéseket.

A Science cikkei nyomán