A madarat meggyűrűzték, elengedték, majd a következő két napon ugyanazon a helyen vissza is fogták, ezzel a Magyarországon hivatalosan megfigyelt madárfajok száma 403-ra nőtt. A vörösbegyhez hasonló madár nevét kék színű farktollairól kapta. A kisméretű madárfaj elsősorban az ázsiai tajgaövezetben és a magashegységek fenyveseiben, cserjéseiben fordul elő, kontinensünkön mindössze Finnországban és Észak-Oroszország európai területein költ.
Európai állománya stabil, a finnországi fészkelő populáció 500 párra, míg oroszországi állománya 10-21 ezer párra tehető. Kóborló példányai előfordultak már Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban és Cipruson is. Eddigi ismereteink alapján az európai fészkelők is Délkelet-Ázsia szubtrópusi, trópusi területein telelnek. A madarat régebben a rigófélék családjába sorolták, a legújabb taxonómiai vizsgáltok azonban kimutatták, hogy az óvilági légykapófélékkel áll közelebbi rokonságban.
A befogott madár
A faj tömördi és más közép- és dél-európai megkerülései kapcsán felmerül a kérdés, hogy a vonulási időszakban Európában előforduló példányokat egy-egy erősebb vihar sodorhatta-e délebbre, vagy már tényleges evolúciós jelenségről lehet szó. Kialakulhatott-e már az Európában megtelepedő madaraknál egy genetikailag meghatározott új vonulási irány, amely nem Ázsia, hanem Európa vagy Afrika melegebb vidékeire, az új telelőhelyekre vezet? Ezekre a kérdésekre a további kutatások fogják megadni a választ.
Forrás: MME