Szokatlanul hosszan elhúzódó napfoltminimuma után látványosan erősödő aktivitást mutat a Nap. A NASA Solar Dynamics Observatory nevű napkutató űrszondája október 16-án készítette az alábbi felvételeket csillagunk déli féltekéjéről és az ott mutatkozó látványos alakzatokról.
Napkitörés október 16-án az SDO-űrszonda megfigyelése alapján. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, SDO)
A képen látható aktív folyamatok az 1112-es számú napfolthoz kapcsolódnak, amely ezen a napon három nagyobb kitörést (flert) is produkált. Szerencsére az ekkor kidobott anyagtömegek egyike sem a Föld felé indult el, tehát nem jelentett veszélyt a műholdakra. Az aktív területhez egyéb látványos alakzatok is kapcsolódnak. Az alábbi képen egy 400 ezer kilométer hosszú filament, azaz a Nap felszínét alkotó fotoszféra fölé emelkedő hatalmas, gázt tartalmazó szál azonosítható - ez a felvételen balról jobbra enyhén felfelé haladó barnás színű, kissé fodrozódó alakzat.
Az aktív terület felett elnyúló, közel 400 ezer kilométer hosszú sötét gázhíd. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, SDO)
Mit láthatunk a Napon? filament: a napkorong előtt látszó, a fotoszféránál sötétebb protuberancia. protuberancia: a Nap fotoszférájából a kromoszférába emelkedő, nagyságrendileg 10-100 ezer kilométeres gáznyúlványok. A protuberanciak anyagát a Nap felszínéből kiemelkedő mágneses erővonalak tartják lebegő állapotban. A nyugodt protuberanciak élettartama több hét, az aktív (robbanó) protuberanciak gyorsan változnak, anyaguk ritkán ki is repülhet a Napról. A napkorong peremén a protuberanciak világosak, a korong előtt sötétek, utóbbi esetben filamenteknek is nevezik őket. Forrás: tudasbazis.csillagaszat.hu |
Egy 2010. augusztus 1-jei napkitörés az SDO-űrszonda felvételén (NASA, SDO)