Megtalálták a legnagyobb szárazföldi állat bébijének nyomait

Colorado államban fedezték fel az eddig ismert legkisebb és legfiatalabb Apatosaurus lábnyomait, amelyek arra utalnak, hogy a fiatal állatok hátsó lábaikra emelkedve futottak, miközben a felnőttek lassan poroszkáltak mellettük négy lábon.

A Morrison Természettudományi Múzeum munkatársai egy "bébidinoszaurusz" lábnyomait fedezték fel Denvertől nyugatra, Morrison város közelében. A késő-jura korú, mintegy 148 millió éves lábnyomok még a Sziklás-hegység kiemelkedése előtt fosszilizálódtak, amikor a mai Morrison térségét egy dinoszauruszokkal teli széles szavanna borította.

A lábnyomokat Sauropodák hagyták hátra, amelyek hatalmas termetű, hosszú nyakú növényevő dinoszauruszok voltak. Egyik legismertebb képviselőjük, az Apatosaurus először 1877-ben került elő Morrisonban. A 20-25 méter hosszúságú és nyolc ázsiai elefánttal azonos tömegű állat maradványait Arthur Lakes találta meg a területen. Az Apatosaurus ajax névre keresztelt 30 tonnás óriásnak 3 csontváza került itt elő. Később Wyoming és Utah területén is felfedezték maradványaikat, így bebizonyosodott, hogy ez a faj a domináns óriás növényevők közé tartozott a késő-jura korszakban.

Lakes remek érzékkel kutatta fel a csontokkal teli kőzeteket, azt viszont nem vette észre, hogy a csonttartalmú réteg felszínén dinoszauruszlábnyomok húzódnak. A Morrison Múzeum jelenlegi igazgatója, Matthew Mossbrucker és éles szemű önkéntesekből álló csapata figyelmét azonban nem kerülték el a nyomok. Három évvel ezelőtt ugyanitt felnőtt és bébi Stegosaurus lábnyomokat fedeztek fel, ami alapján arra következtettek, hogy ez a terület közel lehetett a Stegosaurusok fészkelőhelyéhez.

Sauropoda bébi hátsó lábnyoma, mely mellett egy pénzérme szolgáltatja a méretarányt

A most felfedezett Sauropoda nyomok egy része az eddig ismert legkisebb és legfiatalabb Apatosaurust képviseli (akár a csontokat, akár a lábnyomokat vesszük figyelembe). A paleontológusok szerint elképzelhető, hogy Morrison területe egykor egy Apatosaurus-óvodának adott helyet. A nyomok alapján a bébi Sauropoda nagyjából egy kisebb kutya méretét érhette el. Egy felnőtt állat átlagos sétáló lábnyomokat hagyott hátra, a bébi viszont a felnőttel párhuzamosan futott. Ez utóbbi nyomok szokatlan megjelenésűek. A lépések közötti távolság kétszer szélesebb, mint amit a sétáló nyomoknál tapasztalunk. A kutatók szerint ez lassú futásra utal, de a lomha mozgású Sauropodákhoz képest ez egy kifejezetten mozgékony állatka lehetett.

Az igazi meglepetést azonban az okozta, hogy a futkározó bébi lábnyoma csak a hátsó lábak nyomait tartalmazza. Elképzelhető, hogy futás közben a hátsó lábaival mindig az elsők helyére lépett, és azokat szétlapítva megsemmisítette a mellső lábainak a nyomait. Valószínűbb azonban, hogy a fiatal egyedek csak a két hátsó lábukon futottak. A sétáló egyed esetében ugyanis jól láthatóak a mellső végtag nyomai is. Nemcsak az orrukat, hanem a farkukat is magasan hordhatták a Sauropodák, mivel eddig még sehol nem fedezték fel annak a nyomát, hogy a farkaikat a földön húzták volna.

A futkározó Sauropoda bébi lábnyomsorának részlete a coloradói Morrisonból

A kutatók szerint a bébi Sauropodák a ma élő baziliszkusz gyíkhoz hasonlóan mozoghattak (lásd korábbi cikkünket), amelyek általában szintén négy lábon sétálgatnak, de futás közben a két hátsó lábukra emelkednek. Azonban még további vizsgálatokat szükségesek annak érdekében, hogy megértsék a morrisoni Sauropodák biomechanikáját és rekonstruálják a rohangáló Sauropoda bébi megjelenését.