Kezd magához térni az elhalványult Jupiter

A Jupiter légköréből tavaly eltűnt felhősáv visszatérésére utaló örvényt figyeltek meg nemrég a bolygón. A planéta atmoszférája változásokon megy keresztül - a fényes Jupitert szabad szemmel könnyen azonosíthatjuk az esti égen.

Közel egy évvel ezelőtt, 2009 végén eltűnt a Jupiter két nagy, látványos egyenlítői felhősávja közül a déli. Az égitest megjelenése erősen megváltozott, hasonló átalakulásokat már régebben is megfigyeltek az óriásbolygó légkörében.

A Jupiter képe 2010. november 9-én (Christopher Go)

Elképzelhető, hogy a fenti képen az eltűnt sáv visszatérésének első jele mutatkozik. A képet Christopher Go rögzítette a Fülöp-szigetekről november 9-én. A piros szöveggel jelzett pozíció fölött látható egy apró, világos örvény. A tapasztalatok alapján az ilyen magasszintű felhőalakzatok az előfutárai a sáv visszatérésének. Idővel egyre több ilyen örvény jelenik meg - majd viszaáll a sötétebb sáv. Az infravörös tartományban készült megfigyelések alapján még feltűnőbben mutatkozott ez az új alakzat, mint a vizuális hullámhosszakon.

Jupiter az esti égen

Az óriásbolygó mostanában viszonylag közel van a Földhöz, és az esti égen magasan, szabad szemmel megfigyelhető. Naplemente után 3-4 órával, közel déli irányban, nagyjából félúton a látóhatár és az égbolt tetőpontja között egy fényes, csillagszerű pontként lehet felkeresni. Bővebben korábbi cikkünkben írtunk a bolygó földközelségéről - azonban hosszú heteken át fényes az égitest, ezért most is könyen azonosítható.

Ha megtalálták a Jupiter, figyeljék meg, hogy fénye milyen nyugodt! Nem vibrál, nem hunyorog, mint a csillagoké. Keressen egy fényes csillagot, és vesse össze a Jupiter fényével. Ha legközelebb egy kevésbé fényes bolygóról nem tudja eldönteni, hogy csillag-e vagy bolygó, ez jó módszer lehet. A jelenség magyarázata az, hogy a bolygók közelebb vannak hozzánk, ezért - bár szabad szemmel pontszerűnek tűnnek - egy nagyobb felületről érkezik róluk a szemünkbe a fény, mint a távoli csillagokról, és a vibrálások kioltják egymást (lásd a szcintilláció jelenségét).

Szabad szemmel a Jupiter legnagyobb holdjait sem látjuk, ehhez kisebb távcső kell (már egy kézitávcső, egy binokulár is elég). Attól függően, hogy milyen időpontban nézzük, maximum 4 apró pontot pillanthatunk meg a bolygó mellett, nagyjából egyvonalban (ha éppen egyik sincs a bolygó mögött vagy előtt). Ezek a Galilei-holdak, amelyek felfedezőjükről kaptak a nevüket. Az 1600-as évek elején ez volt az egyik nagy csapás a geocentrikus világképre, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a holdak a Jupiter körül keringenek, azaz nem minden mozgások centruma a Föld. Azóta kiderült, hogy a négy apró fénypont mindegyike önálló, izgalmas világ, sőt az Europán élet is lehet. Az égitest vizsgálatára izgalmas tervek vannak, de nem állunk olyan jól, ahogy azt A. C. Clarke elképzelte a 2010. Második űrodüsszeiában.