Az év legszebb csillaghullása jöhet hétfőről keddre virradóra

Január 3-áról 4-ére, hétfőről keddre virradó éjszaka több tucat hullócsillagot láthatunk óránként, ha derült lesz az égbolt: ekkor éri el maximumát a Quadrantida meteorraj. A hullócsillagok után a Vénuszt és a Szaturnuszt, szerencsés esetben a Merkúrt is láthatjuk napkelte előtt, délelőtt pedig részleges napfogyakozás következik.

A Quadrantida meteorraj minden év elején, január 3-ról 4-re virradó éjszaka produkál látványos meteorzáport. Ez 2011-ben éppen az újhold-fázisra esik, tehát a Hold fénye nem zavarja a meteorok megfigyelését. Ellentétben a nyári Perseida vagy a téli Geminida meteorrajjal, a Quadrantidák hullócsillagai csak néhány napon keresztül láthatóak.

A Quadrantidák maximuma nagyon éles, csak pár órán keresztül tűnik fel igazán sok meteor, amelyek látszólag nagyjából a Göncölszekér környékéről érkeznek. Erre van ugyanis a meteorraj radiánsa. Az úgynevezett radiánsjelenség során a meteorok látszólag az égbolt egy pontjáról érkeznek. Ez a perspektivikus hatás következménye - az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek. Radiánsnak nevezzük azt a égterületet, ahonnan a meteorok emiatt érkezni látszanak. Ez esetünkben az egykori Quadrans Muralis csillagképbe esik, amely már nem létezik a modern csillagtérképeken - területe ma az Ökörhajcsár (Bootes) és a Sárkány (Draco) konstellációk határvidékére esik (a térképet lásd a lenti kisfilm elején).

A Quadrantidák maximuma január 4-én hazai időben hajnali 2 óra környékén várható, de a raj meteorjaiból egész éjszaka láthatunk még. Aznap hajnalban ideális esetben, vidéki helyszínről óránként több tucat hullócsillagot is megfigyelhetünk. Egyes becslések szerint számuk óránként a százat is elérheti, és a raj a 2011-es év legjobb csillaghullását adhatja.

A látnivalók ezzel nem érnek véget, a hajnali égen ugyanis a fényes Vénuszt azonosíthatjuk. Tőle jobbra felfelé, kinyújtott karunkon két-három arasz távolságban a halványabb, de a csillagoknál még így is feltűnőbb Szaturnuszt is megtalálhatjuk. Ha pedig szerencsénk van, és a keleti látóhatárt nem takarják fák, az előbbi két bolygót összekötve, a képzeletbeli egyenest a Vénusztól balra lefelé meghosszabbítva, a fényes bolygótól egy arasznyira balra lefelé talán a Merkúrt is azonosíthatjuk a hajnali égen, mint az előzőeknél halványabb csillagszerű pontot.

A meteorok megfigyeléséhez kedvcsinálóként egy animáció, amelyet pedig Tepliczky István állított össze az MCSE videometeoros észlelőrendszerével idén nyáron, a Perseida meteorraj maximumának éjszakáján rögzített 118 meteorból.

A radiáns környékén rögzített meteorokból készült montázs. A képeken a csillagok fokozatos elmozdulását a Föld tengelyforgása okozza - a film ennek megfelelően felgyorsított képet ad az égbolt napi mozgásáról (Tepliczky István, MCSE)

Hogyan várjuk a hullócsillagokat?

A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető tevékenység. A sikeres észleléshez szükséges fontos körülmény a sötét égbolt. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét ég alól ugyanennyi idő alatt több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól. A meteorok megfigyelése egész éjszakás program. Érdemes tehát meleg ruházatban, dupla hálózsákban kiköltözni az ég alá, és türelmesen várni a meteorokat. Helyezkedjünk el úgy fekve, hogy alátámasztott fejünk körülbelül 50-60 fokkal nézzen a horizont fölé, és ami a legfontosabb: legyünk türelmesek.

Animációs film a Quadrantida meteorraj megfigyeléséről (NASA)

A Quadrantida meteorraj maximuma utáni reggelen látványos részleges napfogyatkozás figyelhető meg hazánkból.

Ajánlat:

• Hullócsillagok a Kitt Peak Obszervatórum felett
• Az elmúlt tíz év legjelentősebb tudományos eredményei