Genetikai kapcsolat figyelhető meg a barátok között

Társas viselkedést kutató szakemberek genetikai kapcsolatot véltek felfedezni a baráti társaságok tagjai között, írja az amerikai tudományos akadémia folyóirata. Az eredményeket számos szakember erős fenntartásokkal fogadta, mert a viselkedést sokkal összetettebb dolgok határozzák meg.

A James Fowler (University of California, San Diego) vezette kutatócsoport a teljes DNS-ből mindössze 6 gént vett figyelembe (a körülbelül húszezerből), s mindegyiknél egyedi mutációk (SNP, single nucleotid polymorphism) közti hasonlóságokat kerestek. A elemzésben több mint ötezer olyan személy genetikai anyagát használták fel, akik korábban már más genetikai vizsgálatokban részt vettek, így a szükséges adatok már rendelkezésre álltak.

A hat vizsgált SNP közül kettő esetében tudtak a kutatók kapcsolatot kimutatni a vizsgált személyek között. A dopamin D2 receptor (DRD2) gén esetében a közeli barátok hasonló változatokat hordoztak, míg CYP2A6 citokróm génnél pont ellentétes volt az összefüggés, itt az ellentétek vonzották egymást. A két gén szerepe nem teljesen egyértelmű, de korábbi vizsgálatok alapján mindkettő összefüggésbe hozható a társas viselkedéssel: a DRD2 gén az alkoholfogyasztással áll kapcsolatban, míg a CYP2A6 az új dolgokra való nyitottsággal.

A kutatók szerint lehet evolúciós előnye annak, ha kompatibilis génekkel rendelkező barátokat választunk. Sokkal egészségesebb például az a közösség, amelynek tagjai genetikailag kevésbé fogékonyabbak a bakteriális fertőzésekre, mert a baktérium így nehezen talál elérhető célpontot, akin keresztül megfertőzhetné a csoport tagjait.

Több genetikus kétkedéssel fogadta az eredményeket, mert két gén mutációjánál sokkal összetettebb mechanizmusok szabályozzák a viselkedést. David Altshuler, a cambridge-i Broad Institute genetikusa szerint a vizsgálat olyan, mintha a kutatók vettek volna hat lottószelvényt, és kettővel is nyertek volna - a dolgok azonban nem így működnek, tette hozzá.

Az utóbbi időkben fellendültek azok a kutatások, amelyek egy-egy génváltozat befolyására próbálják meg visszavezetni összetett viselkedésbeli jellegek kialakulását. Még mindig ritka azonban, hogy olyan géneket, génváltozatokat azonosítanak, amelyek önmagukban is kellően erős befolyást képesek gyakorolni a viselkedésre. A legtöbb génvizsgálat eddig a kórosnak tartott viselkedésformákkal, az idegrendszeri és pszichiátriai betegségekkel, valamint az emberi intelligencával kapcsolatban zajlott. Ezekben a vizsgálatokban azonban mindig több génváltozat hatását nézték egyidejűleg, és nem csak egy-egy kiszemelt génvariáció hatását. (A viselkedésgenetikáról részletesen lásd korábbi cikkünket: Gyakran mellélőnek a génvadászok)

Gervai Judit, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa és a Fejlődéslélektani Csoport vezetője az [origo]-nak korábban elmondta, hogy a vizsgálatok többsége mennyiségi becslést ad a genetikai és környezeti tényezők relatív súlyáról, ezek kölcsönhatásáról azonban már kevésbé. "Nagyjából tudható, hogy a komplex viselkedések, tulajdonságok hátterében sok gén hatásával kell számolni. Az egyes hatások viszont a legtöbbször csak kis mértékben járulnak hozzá a tulajdonságbeli, fenotípusos változatossághoz" - mondta korábban Gervai.

Forrás: PNAS