Tavaly októberben indult útjára a PIszkéstető Supernova and Trojan Asteroid (PISTA) Survey, amely elsősorban távoli kisbolygók felfedezését tűzte célul, ám a Naprendszer objektumai mellett a felvételeken megjelenő minden változást igyekeznek figyelemmel kísérni a program résztvevői. Ennek eredménye volt a 2010. október 30-án felfedezett SN 2010jk jelű szupernóva, melyet most egy újabb követett.
A szupernóvák az életük végén járó nagytömegű csillagokból vagy szoros fehér törpe párosokból fejlődnek ki, és az ismert Világegyetem legnagyobb energiájú robbanásai közé tartoznak. A felrobbanó csillag fényessége néhány hétig vetekszik az őt befogadó és több százmilliárd "normális" csillagot tartalmazó galaxis teljes fényével. Előbb vagy utóbb azonban mindegyik elhalványodik, és örökre eltűnik a szem elől. Egy szupernóva villanás mindig egyedi, csak egyszer lejátszódó folyamat. Ám amíg látszik, fényében rengeteg információt hordoz magáról, és legfőképpen az őt befogadó galaxis távolságáról.
Az MTA Lendület programjának keretében a nyári hónapokban új CCD-kamerát szereltek fel a Piszkéstetői Csillagvizsgáló 60 centiméteres Schmidt-teleszkópjára. Az új képrögzítő eszköz a korábbi kameránál tízszer nagyobb területet, nagyjából 1 négyzetfokot (négy teleholdnyi területet) lát az égből, ami minőségi ugrást jelent a megfigyelésekben. Egyetlen felvételen több tízezer csillagot és sok ezer galaxist lehet rögzíteni, míg a Naprendszer fősíkja közelében, ahol a bolygók keringenek, a képeken általában száznál is több kisbolygó hagy nyomot.
A Kuli Zoltán és Sárneczky Krisztián által felfedezett SN 2011ab jelű szupernóva feltűnése. Az animáció a január 4-én, 30-án és február 1-jén készült felvételek alapján készült, a szupernóva a kép közepén látszó halvány galaxisban jelenik meg (MCSE, hirek.csillagaszat.hu)
A Pisces (Halak) csillagképben 2011. január 30-án éjszaka készített felvételeket másnap átvizsgálva találta meg Sárnevczky Krisztián és Kuli Zoltán a később SN 2011ab jelzést kapott szupernóvát. Akárcsak tavaly, most is Vinkó József, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa és a Texasi Egyetem csillagászai igazolták egy színképpel (mely a McDonald Obszervatórium 9,2 méteres Hobby-Eberly távcsővével készült), hogy az objektum egy II-es típusú szupernóva. Eszerint egy olyan 8-10 naptömegű óriáscsillag halálát csípték el a magyar szakemberek, amely egy közel 1 milliárd fényév távolságban lévő galaxisban lángolt fel.
Sárneczky Krisztián, hirek.csillagaszat.hu