A sejtosztódás az élőlények alapvető biológiai folyamata, amelyben bármilyen hiba súlyos következményekkel jár - például kóros sejtburjánzás, rák alakulhat ki. Ezért fontos a folyamat alapos ismerete. A sejtosztódás korai fázisainak molekuláris mechanizmusait meglehetősen jól feltérképezték már a kutatók, de a végső lépésről, azaz a leánysejtek (utódsejtek) szétválásáról viszonylag kevés ismeret állt eddig rendelkezésre.
Miután a sejtplazma befűződéssel kettéválik a sejtosztódás végén, a leánysejteket még vékony sejt közötti híd kapcsolja össze. Ezt a hidat az abszcisszió nevű folyamat vágja el. Daniel Gehrlich, a zürichi Szövetségi Műszaki Intézet biokémiai részlegének kutatója és munkatársai az abszcisszió köztes fázisait vizsgálták különleges képalkotó eljárásokat kombinálva.
A sejtek szétválásának pillanata. A spirális fonalak (itt nem kivehetők) a piros tubulusok közt vágják szét a sejteket. Fluoreszcens mikroszkóppal készült felvétel
Bizonyítékot találtak arra, hogy az utódsejteket a sejtosztódás végén kialakuló, összehúzódásra képes spirális fonalak "vágják el" egymástól. A kutatók az élő sejtek osztódásáról készült, lassított felvételeket kombinálták szuperfelbontású fluoreszcens mikroszkóppal és elektron tomográfiával készült képekkel, és így sikerült lépésről lépésre megörökíteniük és elemezniük a folyamatokat.
A sejtek szétválasztását segítő spirális fonalak (zöld) 3D modellje a mikroszkópos és elektron tomográfiás képek alapján. A sejteket a pirossal jelölt mikrotubulusok tartják össze, a sárgás színű képlet a citoplazmamembrán. Ez az ábra az előző kép közepén lejátszódó folyamatot szemlélteti erős nagyításban
A kutatók azt is felismerték, hogy a fonalak egy fehérjekomplexet (ESCRT-III) tartalmaznak. A Science folyóiratban megjelent cikkből kiderül, hogy az ESCRT-III fehérjekomplex segít a fonalaknak a leánysejtek "lecsippentésében" a sejtosztódási folyamat végén. A kutatók bíznak abban, hogy eredményeik a rákkutatásban dolgozó kollégáik munkáját is segítik majd.