A Földet esetleges becsapódásukkal veszélyeztető kisbolygók közé tartozik a 2005 YU55 jelű égitest. Szerencsére útvonala - eddigi ismereteink alapján - belátható időn belül nem keresztezi bolygónkét, ám idén ősszel elég közel jut hozzánk. 2011. november 8-án a Hold átlagos földtávolságának 85%-ára fog elhaladni mellettünk, azaz alig több mint 300 000 kilométerre lesz a Földtől.
Mai adataink szerint ez a legnagyobb abszolút fényességű (és méretű) kisbolygó, amely 1976 és 2028 között ennyire megközelíti a Földet. A randevúra sajnos bolygónk nappali oldala felett kerül majd sor, ezért távcsővel a legszorosabb közelítéskor nem lesz megfigyelhető az égitest. Azonban amint november 9-én távolodik bolygónktól, +11 magnitúdós objektumként még azonosítható lesz.
Az égitest kis távolsága minden korábbinál részletesebb radaros vizsgálatra is alkalmat kínál, a becslések szerint ötméteres részleteket is lehet majd azonosítani rajta földi radarberendezésekkel. Ez a felbontás jobb lesz, mint amit néhány, kisbolygókat megközelítő űrszonda esetében elértek (ilyen felvételeket a Steins, a Braille, vagy az Annefrank kisbolygók esetében láthattunk).
A radaros mérések révén pontosan meghatározhatják a kisbolygó alakját, tengelyforgásának jellemzőit, és számos felszíni részletet is azonosíthatnak. Az égitest felszíni anyagának néhány jellemzője is vizsgálható lesz, továbbá sűrűségére is lehet becslést tenni. A mérések eredményként rendkívül pontosan tudják majd pályáját meghatározni, ami következő földközelségeinek előrejelzéséhez fontos.
A felvételt még 2010. április 19-én készítették az arecibói rádiótávcsővel, amikor az égitest majdnem 2,5 millió kilométerre volt a Földtől. Utóbbi érték közel hatszorosa a Hold átlagos földtávolságának(Arecibo Observatory, Michael Nolan)
A 2011. november 8-án esedékes földközelség az égitest viszonylag nagy mérete miatt különleges esemény. A statisztikák alapján körülbelül harmincévente halad el ilyen nagy méretű kisbolygó közel a Föld mellett.
Az elmúlt években több alkalommal is megfigyeltek már hasonlóan szoros kisbolygó-közelítéséket. Közülük is a 2008 TC3 jelű égitest esete volt a legizgalmasabb, amely 2008-ban el is találta a Földet, és Szudán felett megsemmisült a légkörben. Ez és hozzá hasonló objektumok azonban sokkal kisebbek voltak, mint a 2005 YU55 kisbolygó.
A 2005 YU55 ugyanis egy 400 méter átmérőjű objektum. Ha egy ekkora aszteroida eltalálná a Földet, már nem égne el a légkörben, hanem elérné a felszínt, és hatalmas robbanást produkálna. A becsapódás rengeteg port lövellne a légkörbe, ami csekély mértékben bolygónk átlaghőmérsékletét is befolyásolhatná néhány évig. A becsapódó test 3-4 kilométer átmérőjű krátert ütne, a lökéshullám pedig egy magyarországnyi területet tarolna le, amely aztán tűzbe borulna a forróság és a visszahulló izzó törmelék miatt. Ha a világtengerbe zuhanna, hatalmas szökőárak pusztítanának.
A kisbolygó és pályájának térbeli helyzete 2011 áprilisában (NASA, JPL)
Az ilyen objektumok elleni védekezés legpraktikusabb módja az lehetne, ha még jóval egy becsapódási esemény előtt (ideális esetben évekkel korábban) megváltoztatják az objektum pályáját. Ha nagy az időelőny, tehát korán történik a beavatkozás, akkor szerencsés esetben elég egy nagyobb rakétafokozattal "oldalba lökni" az objektumot. Egyébként robbantani kell a felszínén vagy inkább annak közelében. A lehetséges védekezési módokról korábban számoltunk be, míg a földközeli kisbolygók jelentette veszélyekről a Célpont a Föld - kisbolygók a láthatáron című könyvben olvashatnak további részleteket az érdeklődők.
A 2005 YU55 kisbolygó pályájának adatai alapján a novemberi találkozásánál nem kell arra számítanunk, hogy eltalálja a Földet.