Meglepő módon éjszaka vadászott a Velociraptor

A nagytermetű növényevő dinoszauruszok egész napjukat legelészéssel töltötték, míg a kisebb ragadozók főleg éjszaka vadásztak, derült ki gerinces ősmaradványok szemének vizsgálatából. Az eredmények megcáfolják azt az elképzelést, mely szerint a korai emlősök a kizárólag napközben aktív hüllők miatt lettek éjszakai állatok.

A napi aktivitás megfelelő megválasztása elősegíti az élőhely és a rendelkezésre álló források időbeli felosztását a fajok között. Négy kategóriát szoktak elkülöníteni az állatok aktivitása szerint, melyek lehetnek nappal, éjszaka, egész nap vagy alkonyatkor aktívak. A hagyományos elképzelés szerint a földtörténeti középidő (mezozoikum) során az élőhelyek időbeli felosztása rendszertani alapokon történt, vagyis az emlősök éjszakai aktivitása annak következtében alakult ki, hogy a dinoszauruszok nappal élték világukat. Ezt a hipotézist eddig nem tudták tesztelni, mivel a fosszilis fajok aktivitási időszakáról nehéz volt megbízható információhoz jutni.

A dinoszauruszoknak, gyíkoknak és madaraknak egy úgynevezett szkleragyűrű, egy csontgyűrű van a szemükben, ami hiányzik az emlősöknél és a krokodiloknál. Újabban felismerték, hogy a szemgödör és a szem körül elhelyezkedő szkleragyűrű mérete és morfológiája utal a képalkotás módjára, így a vizsgálatuk lehetővé teszi az adott állat napi aktivitásának meghatározását. A nappal aktív fajoknál kicsi a szkleragyűrű belső átmérője, míg az éjszakai állatoknál jóval nagyobb. Az éjjel és nappal egyaránt aktív állatoknál átmeneti értékek mérhetők.

Ezt kihasználva két kaliforniai kutató, Lars Schmitz és Ryosuke Motani ma élő, ismert aktivitású fajok morfológiai vizsgálata alapján következtetett a mezozoikumi Archosauriák életmódjára. Hatalmas munkát végeztek, hiszen 33 fosszilis dinoszaurusz, repülő őshüllő (Pterosauria) és ősmadár adatait vetették össze 164 ma élő faj értékeivel. Ezeknek a jellemzőknek a méretét azonban a környezet (ökológia) és a faj leszármazási kapcsolata (törzsfejlődés) egyaránt befolyásolhatja. Emiatt például két rokon fajnál hasonló lehet a szem alakja akkor is, ha az egyik nappali, a másik pedig éjszakai életet él. A két kutató egy számítógépes programot írt, melynek segítségével el tudták különíteni az ökológiai jeleket a törzsfejlődési jelektől. Eredményeik a Science április 14-i számában jelentek meg.

A ragadozó Velociraptor éjjel vadászott

A vizsgált fajoknál a szkleragyűrű külső átmérője 9,56 milliméter (Pterodactylus) és 92,6 milliméter (Saurolophus) között változott. Ez utóbbi több mint kétszer akkora, mint a ma élő emué, de még mindig csak feleakkora, mint amit a tengeri halgyíkok (Ichthyosaurus) esetében találtak a paleontológusok. Eredményeik arra utalnak, hogy a földtörténeti középidő állatai a maiakhoz hasonlóan különböző napszakokban éltek aktív életet az elérhető források optimális kihasználása érdekében. Ez cáfolja azt a korábbi elképzelést, hogy a korai emlősök a kizárólag napközben aktív hüllők miatt lettek éjszakai állatok.

A nagytermetű növényevő dinoszauruszok egész nap aktívak voltak, valószínűleg azért, mert éjjel-nappal legelészniük kellett, hogy megfelelő mennyiségű táplálékot vegyenek magukhoz. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy a dél körüli legmelegebb órákban árnyékba vonulhattak, hogy elkerüljék a túlhevülést. Ugyanilyen aktivitási mintát mutatnak a ma élő nagy növényevők, például az elefántok is. A Velociraptor és a többi kistermetű ragadozó viszont az adatok alapján éjszakai vadász volt. A nagytermetű ragadozókat, például a Tyrannosaurust nem tudták megvizsgálni ezzel a módszerrel, mivel nem ismerünk olyan fosszilis koponyát, ahol elég jó megtartású lenne a szkleragyűrű. A repülő szervezetek (repülő őshüllők és korai madarak) többnyire nappal voltak aktívak, bár néhány planktonszűrő és halevő Pterosauria adatai éjszakai életmódra utalnak.

A szarvas Protoceratops egész nap aktív növényevő volt

A vizsgált fajok közül öt a világhírű késő-jura solnhofeni lelőhelyről származott. Ez lehetővé tette annak tesztelését, hogy valóban felosztották-e maguk között a táplálékforrásokat az eltérő időszaki aktivitás révén. Az eredmények szerint az ötből három faj (Pterodactylus, Scaphognathus és Archaeopteryx) napközben volt aktív, míg a másik kettő (Ctenochasma és Rhamphorhynchus) éjszakai életet élt. Szintén érdemes megemlíteni, hogy a szarvas dinoszauruszok közé tartozó Protoceratops andrewsi viszonylag nagy szemgödre miatt korábban azt feltételezték, hogy az állat éjszakai életmódhoz alkalmazkodott, a mostani vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy a többi nagy növényevőhöz hasonlóan egész nap aktív lehetett.