Őrült sebességgel forogtak a Világegyetem első csillagai

Óránként 1,8 millió kilométeres sebességgel forogtak a Világegyetem első csillagai, derítették ki német asztrofizikusok.

Az új kutatás keretében vizsgált csillagok igen korán, nem sokkal a 13,7 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett Ősrobbanás (Nagy Bumm) után jöttek létre. A jelek szerint masszív óriások voltak, amelyek tömege minimum nyolcszor haladta meg a Napunkét. A kérdéses égitestek fiatalon, mindössze 30 millió évesen fejezték be pályafutásukat. A belsejükben lejátszódó nukleáris fúziós reakciók nyomán nehéz atommagokat gyártottak, és a héliumnál nehezebb elemekkel szórták tele a Világegyetemet - olvasható a Space.com csillagászati hírportálon.

A potsdami Leibnitz Asztrofizikai Intézet kutatói Christina Chiappini vezetésével a világ egyik legnagyobb távcsőrendszere, a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) VLT jelű műszere segítségével galaxisunk legidősebb gömbhalmazát, az NGC 6522 katalógusjelű csillagcsoport fényét vizsgálták. Nyolc olyan öreg égitestet fedeztek fel benne, amelyeknek szokatlanul magas volt a stroncium- és ittriumszintje.

Az asztrofizikusok szerint a kérdéses égitestek gyorsan forgó ősi csillagok lehettek, felületi forgási sebességük elérhette az óránkénti 1,8 millió kilométert. "A Napunk felszíne óránként közel 7200 kilométeres sebességgel forog, a Tejútrendszer jelenleg vizsgált nagytömegű csillagai pedig óránkénti 360 ezer kilométeres sebességgel" - jegyezte meg James Tumlinson amerikai csillagász.

A rendkívüli forgási sebesség miatt a külső és belső gázrétegek összekeveredtek, és a bekövetkező nukleáris reakciók sokasága radioaktív neont hozott létre, amely neutronokat bocsátott ki. Utóbbiak, összeütközve a vassal és egyéb nehézelemek magjaival hozták létre a stronciumot és az ittriumot. Ezeknek az ősi, gyorsan legyártott elemeknek a nyomát találták meg az NGC 6522 csillagaiban.

A fentiek alapján egykor létezett, gyorsan forgó csillagok nagytömegű képviselői jelentősen megváltoztatták a korai Világegyetem arculatát. Így például a gyors forgási sebességgel összefüggésben a korábban feltételezettnél előbb keletkeztek, és jutottak ki egyes nehéz elemek a csillagközi anyagba. A gyors forgású égitestek valószínűleg fényesebben ragyogtak, mint lassabban forgó társaik. Az intenzívebb sugárzás pedig közreműködhetett a korai Univerzumban lezajlott úgynevezett reionizációban, amikor a hidrogénatomok az Ősrobbanás után 400-900 millió évvel újra ionizálódtak, protonok és ionok keverékét alkotva.