Új víztisztítót tesztelnek az utolsó űrrepülőgépen

Az elhasznált víz, valamint a vizelet tisztítására is alkalmas új eszközt próbálnak ki az Atlantis utolsó útja során. Sikeres tesztek esetén a műszert az űrruhába is beszerelhetik, hogy az űrhajósok a mozgásuk révén segítsék a saját vizeletük megtisztítását.

A tiszta víz nagy kincs a világűrben. A Nemzetközi Űrállomáson nemrég új víztisztító berendezést állítottak működésbe, de a rendszer nem volt hibátlan, és a távlati fejlesztéseket szem előtt tartva azóta is kísérleteznek a további módszerekkel.

Egy ilyen tesztre kerül sor az utolsó űrrepülőgépes küldetés során is. Az új készülék az ozmózis elve alapján tisztítja meg és teszi ihatóvá a vizet. A folyamatban egy féligáteresztő hártya játssza a főszerepet, amely a vízmolekulákat átengedi, de sok egyéb szennyezőanyagnak útját állja. A technológiát rendszeresen alkalmazzák a Földön, de a világűrben még nem tesztelték részletesen.

A súlytalanságban nem tudni, hogy pontosan miként működik a folyamat. A felhasznált tégelyekbe mesterségesen oldatokat injekcióznak, és azt vizsgálják, hogy miként mozognak a víz és a benne oldott anyag molekulái. Elképezhető ugyanis, hogy az összetevők cseppeket alkotnak, és nem haladnak át a membránon.

Az egyik fontos feladathoz, a vizelet tisztásához mindez azonban nem elegendő, ott aktív szenet tartalmazó szűrőt is használnak majd. Az Atlantis küldetése során hat tartályban, öt órán keresztül zajlanak majd a kísérletek azt követően, hogy az űrrepülőgép levált az űrállomásról.

A tasakok felét néhány percig rázni is fogják, vizsgálandó a mechanikai hatás következményeit. Ha a rázás segít a folyamatban, a rendszer továbbfejlesztett változatát az űrruhába is beszerelhetik, és az asztronauta munkavégzése során fellépő mozgás segíthet a folyadék, esetleg saját vizelete megtisztításában.