A pokoli Vénusz tíz nagy rejtélye

A Földhöz legközelebbi bolygó a Naprendszerben, átlátszatlan felhői alatt mégis ismeretlen táj fekszik. Radarral és több űrszondával is vizsgálták már a Vénuszt, mégsem tudjuk pontosan, miért lett ennyire pokoli bolygó, pedig egykor Földünkhöz hasonló égitestként kezdte útját.

A Vénusz a szerelem istennőjéről kapta nevét, de ehhez képest meglehetősen cudar viszonyok jellemzik. Felszínén pokoli forróság uralkodik éjjel és nappal egyaránt. Egén csillagok sosem látszanak, és felhőiből kénsavas eső csepeg, amely a forróságban el sem éri a felszínét. Légnyomása pedig akkora, hogy könnyen összelapítana bennünket.

Ugyanakkor a Vénusz alig nagyobb a Földnél, és sűrűsége, belső összetétele is hasonló a mi bolygónkéhoz - fejlődése elején valószínűleg Földhöz hasonló adottságokkal indulhatott, később mégis nagyon megváltozott.

A visszafelé forgó bolygó

Nem lenne egyszerű naptárt készíteni a Vénuszon. A bolygó ugyanis társaihoz és a Naprendszerben szokásos állapothoz képest fordítva, azaz visszafelé forog. Miközben a többi planétához hasonló irányba haladva 224 nap alatt járja körbe a Napot, 243 nap alatt fordul meg a tengelye körül, de az előzővel ellentétes irányban. A Vénuszon tehát egy nap tovább tart, mint egy év, ha ezeket egy képzeletbeli távoli ponthoz viszonyítva mérjük.

A rendkívül lassú és a szokásossal ellentétes forgási irány kialakulására egyelőre nincs magyarázat. Az egyik lehetőség, hogy egy ősi, hatalmas becsapódás hozta létre még a bolygó kialakulásának végén, amikor az ilyen kataklizmák általánosak lehettek a Naprendszerben. (Hasonló óriási ütközés hozta létre a Holdat, és szakította le a Merkúr ősi kérgét.) Egyes számítások alapján a Vénusz és a Föld közötti gravitációs kölcsönhatás is szerepet játszhatott a tengelyforgás mai értékének kialakításában, de ez csak egy apró, kiegészítő folyamat lehet.

Őrült szélsebesség

A bolygó sűrű légkörének magasabb rétegeiben 200 méter/másodperc sebességű szelek fújnak. Ennek eredményeként, míg a felszínen egy fordulat megtételéhez hónapok kellenek, a légkör magasabb tartományai mindössze 4 nap alatt körbeszáguldanak a bolygón.

A felfelé növekvő szélsebesség és a légköri felhők helyzete a Vénuszon (R. Hueso, Universidad del País Vasco)

A szuperrotációnak nevezett jelenség pontos oka máig nem tisztázott, de a beeső napsugárzással és az abból elnyelődő energia okozta felmelegedéssel és térfogatváltozással lehet kapcsolatban.

A legerősebb üvegház a Naprendszerben

A Vénuszt olyan vastag szén-dioxid légkör borítja, hogy felszíni légnyomása 92-szerese a földinek. Majdnem százszor annyi gáz van a bolygó atmoszférájában, mint a miénkben. A sűrű légkör erős üvegházhatása miatt a felszínen napszaktól és földrajzi szélességtől függetlenül mindig 450-500 Celsius-fok van. Enyhülés csak felfelé jellemző, a magasabb hegycsúcsokon valamivel alacsonyabb a hőmérséklet.

Fantáziarajz a Vénusz felszínéről, ahol 450-500 Celsius-fokos forróság uralkodik (DLR)

Az erős üvegházhatást produkáló légkör feltehetőleg a vulkáni kigázolgás révén keletkezett. A bolygó tömege, összetétele a miénkhez hasonló, ezért ott sem várhatunk sokkal több vulkánkitörést, mint nálunk. Feltehetőleg a Földön is ennyi szén-dioxid lenne a légkörben, ha az összes karbonátos kőzetet (mészkövet és társaikat) tartalmazó hegyet elgázologtatnánk. A Földön azonban a stabil felszíni vízborítás segíthette, hogy a szén-dioxid ásványok formájában kiváljon, és ne hozhasson létre ilyen erős üvegházhatást.

Törnek-e ki vulkánok ma a Vénuszon?

Fontos kérdés, hogy a légkör mellett a bolygó belseje is eltér-e a földitől, vagy a hasonló tömeg és összetétel nem eredményezett annyira mást, mint a mi bolygónkon. Sok vulkán látható a Vénuszon, kérdés, hogy ma is működnek-e. A Venus Express űrszonda VIRTIS detektora a felszín infravörös sugárzását az egyébként átlátszatlan felhőkön keresztül is képes megfigyelni. Ennek segítségével az ott található kőzetanyag tulajdonságaira lehet következtetni. Három olyan vulkáni térséget azonosítottak már, ahol egyes lávafolyások erősen eltérnek a környező területtől, és sokkal kevesebb időt tölthettek a bolygó felszínén, mint a velük szomszédos kőzetek.

A 200 km átmérőjű Idunn Mons nevű vulkán (d. sz. 46 fok, k. h. 214,5 fok) hősugárzása a VIRTIS detektor mérései alapján, a domborzat hőmérsékletet befolyásoló hatása nélkül. A legforróbb (piros) területek lehetnek a fiatal lávafolyások a tűzhányó lejtőjén (ESA, NASA, JPL)

Ezek a vulkánok legalább 2,5 millió évvel ezelőtt működtek, ami geológiai időskálán vizsgálva fiatalnak számít. A légkörben két alkalommal sikerült már megfigyelni olyan összetétel-változást is, amelyet talán nemrég kitört, kéntartalmú vulkáni gázok okoztak - azonban mind a mai napig nem sikerült bebizonyítani, hogy vannak-e működő vulkánok a bolygón.