Ahogy még sosem látta a Niagara-vízesést - kép

Pompás látványt nyújt az égből az amerikai-kanadai határon elterülő hatalmas vízesésegyüttes, mely turisták millióit vonzza évente. A Niagarán átzúduló nagy mennyiségű víz hatására a vízesés évente 30 centimétert hátrál, és a folyó szép lassan eldolgozza a felszín egyenetlenségeit.

Annak ellenére, hogy sem vízhozama, sem magassága alapján nem foglalja el az első helyet a vízesések toplistáján, mégis talán a Föld leghíresebb vízesése a Niagara. Mintegy ötszáz másik zuhatag magasabb nála, a dobogó első helyén a 979 méteres venezuelai Angel-vízesés áll, míg a Niagara ehhez képest a kanadai oldalon 53 méter, az amerikai oldalon pedig csak 21-30 méter magas. A Niagarát - vagy ahogyan az indián lakosok elnevezték, Mennydörgő Vizet - összetettsége és a lezúduló vízmennyisége, valamint élénkzöld színe teszi olyan lenyűgözővé.

Bár nem rekorder, mégis ámulatba ejtő a víz mennyisége is: a Niagarán átlagosan percenként 168 ezer köbméter víz zúdul keresztül. A víz sebessége a vízesés tetején még 40 kilométer/óra, mely magában a vízesésben 110 kilométer/órára gyorsul.

A Niagara-folyó az Erie-tóból ered, és mintegy 58 kilométert robog az Ontario-tóhoz. A zuhatag előtt a folyót a Kecske-sziget választja két ágra. A keleti oldalon, mely az USA-hoz tartozik, a vízesés teteje 320 méter széles egyenes vonalban húzódik, míg a nyugati, kanadai oldalon a 790 méter széles Patkó-vízesés zúdul alá félkör alakban. A Niagara az amerikai oldalon még további két részre osztható, a nagyobb Amerikai-vízesésre és a kisebb Menyasszonyfátyolra.

A Niagara-vízesés a GeoEye-1 műhold felvételén. A kép alsó részén látható a vízesés amerikai oldala az Amerikai-vízeséssel és a Menyasszonyfátyollal, a kép közepétől jobbra pedig a Patkó-vízesés figyelhető meg. Nézze meg a képet nagyobb méretben és a Google Világtérképén! (Forrás: GeoEye)

Az Erie- és Ontario-tavak szintkülönbsége 99 méter, melynek több mint felét a vízeséskomplexum területén teszi meg a folyó. A Patkó-vízesés például 53 métert zuhan lefelé. A folyó a zuhatag után lecsendesedve még mintegy 10 kilométert tesz meg száz méter mély völgyében, míg eléri az Ontario-tavat.

Érdekesség, hogy az Egyesült Államok és Kanada határát képező vízesés csupán a 19. század második felében nyílt meg a nagyvilág előtt, miután kiépítették az oda vezető vasútvonalat.

Jégkorszaki olvadékvíz hozta létre a tórendszert

A Niagara-folyó és a Nagy-tavak medencéje az utolsó jégkorszak öröksége. Tizennyolcezer évvel ezelőtt a területet még 2-3 kilométer vastag jégtakaró borította, és az itt elterülő jég vájta ki a tavak medencéjét.

A Niagara környékéről körülbelül 12 500 évvel ezelőtt tűnt el véglegesen a jég. A nagy mennyiségű olvadékvíz feltöltötte a mélyedéseket, megalkotva a tórendszert. Egy hatalmas gleccser olvadása miatt az Erie-tó vize kiömlött, és északi irányba kezdett folyni, létrehozva a mintegy 100 méterrel alacsonyabban fekvő Ontario-tavat. A Niagara-vízesés a két tó között elhelyezkedő igen meredek lejtőn alakult ki, amely 12 500 éve még 11 kilométerrel északabbra volt, a mai Quennston helyén.

Évente 30 centimétert hátrál a vízesés

Az évezredek alatt a percenként sok ezer tonnányi víz láthatóan jól végezte munkáját, és a vízesés hátrálása továbbra sem áll meg. Az elmúlt ötszáz évben 1-1,5 métert hátrált évente a Niagara, jelenleg ez az érték körülbelül 30 centiméter/év. A jövőben további lassulás várható az emberi beavatkozások, például vízelterelés (vízenergia hasznosítás céljából) hatására, és a 30 centit tíz év alatt fogja megtenni.

A kutatók úgy vélik, hogy a klímaváltozás szintén jelentősen befolyásolja mind a vízesés, mind a Nagy-tavak jövőjét. A klímamodellek erőteljes szárazodást jeleznek, valamint a jég nyomásának megszűntével azóta is emelkedik a felszín, s ezek együttesen vízhozamcsökkenést eredményeznek. Az előrejelzések szerint az Amerikai-vízesés 2000 év múlva fog kiszáradni. A kanadai Patkó-vízesés pedig mintegy 15 ezer év múlva eléri a négy mérfölddel mögötte lévő puhább folyóágyat, ahol az erózió sebessége megnő, és a meredek vízesést folyamatosan kisebb zuhatagok, zúgók sorozata válthatja fel. Ötvenezer év múlva végül a folyó eldolgozza a felszín egyenetlenségeit, és nem lesz többé egyetlen vízesés sem a Niagarán.