Ujjsérülés okozta a villámgyors raptor halálát

Hatalmas karmot viselő lábujjának sérülése és elfertőződése miatt pusztult el az a raptor, amelyet az észak-amerikai Utah állam területén fedeztek fel. A madárszerű tollas dínók közé tartozó faj teljesen elkülönül a párszáz mérfölddel északabbra található rokonaitól.

A raptorok a Jurassic Park Velociraptorának köszönhetően komoly hírnevet szereztek maguknak a "rettegett állatok" kategóriában. A rossz hírüket jelentős részben a lábukon viselt nagy karomnak köszönhetik, amely leginkább a hentesek kampójához hasonlítható. Ennek az erősen begörbülő karomnak a funkciója máig is vitatott a paleontológusok között (préda elkapása, harc a fajtársakkal, védekezés a ragadozók ellen). Egy kutatócsoport új raptorfajt fedezett fel Utah állam déli részén, amely további adatokkal szolgál a karom szerepének megfejtéséhez. Az ősföldrajzi szempontból is jelentős lelet segíthet megérteni, hogyan fejlődtek a dinoszauruszok Észak-Amerika nyugati részén (Laramidia) a dinoszauruszok csúcspontját jelentő késő-kréta korszakban.

A PLoS ONE folyóiratban leírt Talos sampsoni a madárszerű tollas theropodák egyik ritka csoportjába tartozik. A troodontidák tollas dinoszauruszok voltak, és közeli rokonságban álltak a madarakkal. Ebből a csoportból kerültek ki az eddig ismert legkisebb (némelyik alig 100 grammos lehetett) és a legintelligensebb dinoszauruszok is. A csoport képviselőinek maradványait nagyrészt Ázsiában találták, és eddig csak két fajt említettek az észak-amerikai késő-krétából. A sajátos fogazatuk és az egyik faj gyomortartalmában megőrződött magok miatt sok paleontológus azt a nézetet vallja, hogy legalább néhány Troodontida faj mindenevő vagy növényevő lehetett. Más fajok pengeszerű fogai viszont egyértelműen húsevő étrendre utalnak. Lindsay Zanno, a most megjelent cikk vezető szerzője egy korábbi tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a csoport primitívebb tagjai lehettek a növényevők, míg a fejlettebbek inkább a finomabb zsákmány után vetették magukat. A közelmúltban talált Troodontida ősmaradványok nemcsak morfológiai rokonságot mutattak a madarakkal, de madárszerű viselkedési elemekre is utaltak (például tojások és embriók a fészken belül, madárszerű alvópóz hátrafordított és a szárnyak alá dugott fejjel).

A Talos sampsoni csontvázának rekonstrukciója

A most leírt példányt 2008-ban fedezte fel egy egyetemi hallgató a Grand Staircase-Escalante National Monument területén. A nemzetségnév a mitológiai Talosra utal, aki Kréta szigetét védte az ellenséges hajókkal szemben. A mondák szerint villámgyors mozgású volt, és naponta háromszor megkerülte a szigetet. Végül azonban egy bokáján szerzett seb a halálát okozta. A későbbiekben látni fogjuk, hogy mennyire találó nevet kapott az új raptor: egy szigetkontinensen élt, rendkívül gyors volt, és egy lábsérülés miatt pusztult el. A fajnév Scott Sampsonra, a Utah Természettudományi Múzeum kutatójára utal, aki már régóta vezeti a Kaiparowits-medence késő-kréta dinoszauruszait feltáró kutatási projektet. Nem is eredménytelenül, hiszen tucatnyi új dinoszauruszfajt írtak le a területről az elmúlt évtizedben.

A Talos becsült testtömege 38 kilogramm, ami a csoporton belül közepesnek számít. A csontváz alapján a fürgelábú és könnyű felépítésű Talos kisebb és karcsúbb volt, mint a Troodon, amely a Laramidia kontinens északi részén hasonló korú kőzetekből került elő (Alberta, Montana). A kutatók szokatlan tulajdonságokat észleltek a most leírt példány bal lábának második ujján. Először annak tudták be, hogy egy új fajról van szó, de aztán rájöttek, hogy egy korabeli sérülés okozza az eltérést. Mivel a sérülés jellege a funkcióval lehet összefüggésben, megvizsgálták a csontokat komputer tomográf segítségével is. Megállapították, hogy a sérülés csak a karmot viselő ujjra korlátozódik, a többi ujj pedig sértetlen. A sérült ujjat megharapták vagy eltörött, majd később a seb környéke elfertőződött. A csont gyógyulása azt jelzi, hogy az állat még legalább hónapokig élt a sérülés után. Bármi is volt a karom funkciója, gyakran volt sérüléseknek kitéve, és a Talos hosszú ideig tudta nélkülözni vagy éppen helyettesíteni.

A Talos sampsoni bal lábának csontjai, és a második lábujjon lévő megnagyobbodott karom, amelyet az állat felemelt járás közben. Ennek az ujjnak a sérülése majd elfertőződése okozta a vizsgált példány halálát

A kréta időszak meleg éghajlata miatt akkoriban sok alacsonyan fekvő területet elöntött a tenger. Észak-Amerikában a Mexikói-öböltől a sarki területekig nyúló sekély tengerág választotta szét két szigetkontinensre Észak-Amerika területét (keleti Appalachia és nyugati Laramidia). A dinoszauruszok ekkor, a késő-krétában érték el legnagyobb sokféleségüket. A paleontológusok korábban azt feltételezték, hogy Laramidia faunája a szigetszerű megjelenés miatt egységes volt. Az előkerülő egyre több új lelet azonban azt mutatja, hogy a déli terület (Utah) fajai jelentősen különböznek a néhány száz mérfölddel északabbra élő fajoktól (Montana, Alberta). A Kaiparowits-medencében talált dinoszauruszoknak szinte mindegyike új fajnak bizonyult. A Talos most azt igazolta, hogy ez az elkülönülés nemcsak a nagytestű növényevőkre, hanem a kisebb theropodákra is igaz. Innen került elő például a pulykadinoszaurusznak elnevezett Hagryphus giganteus, öt új szarvas dinoszaurusz (köztük a Kosmoceratops és a Utahceratops), három új kacsacsőrű dinoszauruszt (például a fogakkal ellátott Gryposaurus) vagy éppen két új Tyrannosaurus. Az eddig még át nem kutatott hatalmas területek alapján biztosra vehető, hogy számos újdonság felbukkanása várható még erről a vidékről.