Kitörnek vagy összeomlanak a klímaváltozás miatt megkönnyebbülő hegyek

Régóta tudják, hogy egyes geológiai folyamatok, például a vulkánkitörések jelentősen befolyásolhatják a Föld éghajlatát. Azt azonban csak nemrég sikerült kimutatni, hogy az éghajlat változása is módosíthatja a geológiai folyamatokat. A legtöbb jelet ott találják erre, ahol a leggyorsabb a felmelegedés. Egyes vélemények szerint ahogy gyorsul a bolygó melegedése, úgy fognak elszaporodni a természeti katasztrófák.

Az elmélet elsőre furcsának tűnhet: hogyan befolyásolhat az éghajlat változása például egy vulkánkitörést vagy földrengést? Ezek a kőzetlemezek mozgásából, a mélyben zajló folyamatokból erednek, és nehezen hihető, hogy egy felszíni tényező is kiválthatja őket.

Pedig vannak már erre utaló adatok. Ausztrál kutatók az Indiai-kőzetlemez (az Indiai-óceánt hordozó kőzetburok-darab) múltbeli mozgásait vizsgálták, és arra az eredményre jutottak, hogy az elmúlt tízmillió évben az indiai monszun mintegy 20 százalékkal gyorsította fel a kőzetlemez mozgását. Hogyan lehetséges ez? A kutatók szerint az India északkeleti részein lehulló évi több mint 4000 milliméter csapadék és az ezzel járó óriási mértékű erózió befolyásolta a lemezmozgást. Számításaik szerint a lemez az átlagosnál (1-2 centiméter/év) 1 centiméterrel gyorsabban haladt a vizsgált időszakban. A kőzetlemezek mozgásának változása pedig hatással lehet a földrengések és vulkánkitörések gyakoriságára is.

Elfojtott földrengések

A kőzetburokra nehezedő nyomás változásai feszültség felhalmozódásához vezetnek. Ahol a kőzetburok nagy nyomás alatt áll, majd geológiai értelemben hirtelen felszabadul a terhe alól, ott jelentős következményekkel lehet számolni. Az elmúlt jégkorszakok során többször is hatalmas, több kilométer vastag jégtakarók épültek fel a bolygó sarkvidékein. A jég tömege leszorította és stabilizálta a kőzetburkot, elfojtva a magmaképződést, a vulkánkitöréseket vagy a szeizmikus aktivitást a törésvonalak mentén. A nagy jégmezők elolvadásával aztán földrengések pattantak ki, és tűzhányók aktivizálódtak.

A jégkorszaki jégmezők elolvadásával akár 120 méterrel is emelkedhetett a világtenger szintje, ami szintén nagy befolyással bír a természeti folyamatokra. Kutatók nemrég kimutatták, hogy már egy kis változásnak is jelentős hatása van: a Csendes-óceán egyik régiójában (az Easter-mikrolemezen) mindig 20 centiméterrel csökken a lokális tengerszint az El Nino érkezése előtt, ezzel egyidejűleg megugrik a földrengések átlagos száma (havonta kettőről nyolcra). Az El Nino megérkezésével azonban 50 centiméteres emelkedés mutatható ki, és a rengések száma visszaesik. Ha magasabb a vízoszlop, nagyobb tömeg terheli a kérget, és nagyobbnak kell lennie annak a mélyből jövő nyomásnak, amely rengéshez vagy vulkanizmushoz vezethet.

Újraéledő törésvonalak

Nemcsak a sarkvidékek jegének olvadása okozhat nagyobb földrengésveszélyt. A valamivel alacsonyabb szélességeken is megjelenik a probléma, a magashegységek gleccsereinek visszahúzódása miatt. A legjobb példa erre Alaszka, mely igen aktív tektonikailag, sok a törésvonal és a vulkán, sok a magashegység, valamint itt emelkedik leggyorsabban az átlaghőmérséklet. Alaszkában hatalmas gleccserek ülnek a fő törésvonalakon, megakadályozva elmozdulásukat. Ahogy a jégárak olvadnak, a kéreg kezd visszaemelkedni (körülbelül 20 milliméter/év sebességgel). Különösen felgyorsult az olvadás a 2002-2006-os időszakban. Jeanne Sauber (NASA's Goddard Space Center, Maryland) és Natalia Ruppert Ruppert (University of Alaska, Fairbanks) kutatása szerint ebben a meleg periódusban megnőtt a földrengések gyakorisága.

Bill McGuire vulkanológus (Benfeld Hazard Centre - University College London) szerint ahogy gyorsul a bolygó melegedése, úgy fognak elszaporodni a katasztrófák. A tengerszint például a 20. század folyamán 17 centimétert emelkedett átlagosan, de a 21. század végére sokan egyméteres szintemelkedést jósolnak. Ez stabilizálhatja a tengerfenék alatt húzódó törésvonalakat, a partokon húzódókat azonban aktivizálhatja. A növekvő feszültség nagy erősségű földrengéseket válthat ki, ahogy a törésvonalak mentén elmozdulnak a kőzetek. Veszélyes zóna ebből a szempontból a Szent András-törésvonal Kaliforniában, az Észak-anatóliai törésvonal Törökországban vagy az Alpine-törésvonal Új-Zélandon.

Kitörnek a fellélegző tűzhányók

Vulkáni területek felett olvadó jég kiválthatja a tűzhányók kitörését is. A jég eltűnésével megemelkedik a földkéreg, közelebb hozva a magmakamrákat a felszínhez. Csökken a nyomás, ezáltal csökken a kőzetek olvadáspontja, és még több magma képződik, siettetve a kitörést. A magmakamra felett meghajló, megemelkedő kéreg könnyebben, hamarabb összeomolhat. Főként az Aleut-szigeteken, Alaszkában, Patagóniában, Grönlandon és az Antarktiszon lehet ilyen jelenségre számítani, de már ez történik Izlandon, ahol a legnagyobb jégmező, a Vatnajökyll két aktív vulkánon fekszik, és a jégtömeg 1890 óta mintegy 10 százalékát vesztette el.

Összeomló hegyoldalak

A földfelszínt markánsan formáló csuszamlások is gyakoribbá válnak az éghajlat melegedésével. A magashegységi területek gyorsan melegednek, olvad a permafroszt (örökfagy - a felszín alatt több méteres mélységig fagyott talaj), amely sok hegyoldalt tart stabilan. A rendkívül veszélyes, hirtelen bekövetkező kő- vagy sárlavina mindent magával sodor, ami az útjába kerül. Az eddig regisztrált legnagyobb csuszamlás 2002-ben történt Oroszországban. A Kaukázusban (Dzsimaral-Hoh) 100 millió köbméter kő és jég zúdult le a lejtőkön 80 méter/másodperc sebességgel, mintegy száz embert ragadva magával.

Christian Huggel glaciológus (Zürichi Egyetem) szerint egy-egy melegebb periódusban az Alpokban 1,5-4-szeresére nőhet a csuszamlások előfordulása az elmúlt 50 évhez képest. Egy oroszországihoz hasonló kőlavina a jóval sűrűbben lakott Alpokban már több ezer életet követelhet. Ezért fontos a folyamatos megfigyelés, hogy a legapróbb előjelre evakuálhassanak mindenkit.

A visszahúzódó gleccserek után maradt tavak is veszélyt jelentenek, mivel akár több százezer köbméter víz lezúdulásával elönthetik a völgyekben fekvő településeket. A gleccserek olvadásának tehát nemcsak globális, hanem veszélyes lokális következményei is lehetnek.

A legújabb kutatási eredmények szerint tehát a felmelegedés a bolygó geológiai folyamatai (földrengések, vulkánkitörések, óriási csuszamlások, cunamik) révén is fenyegeti a Földet. A sarkvidékek hőmérséklete napjainkban magasabb, mint bármikor a legutóbbi 2000 évben, a jégmezők, gleccserek eltűnése pedig felgyorsult.

Cikkajánló

Jóval nagyobb és lassabb volt a T. rex		Európában védik a fecskét, Afrikában megeszik		Nyüzsgő életet fedeztek fel a Holt-tengerben