Legkésőbb ötmilliárd év múlva költözni kell

Néhány tízezer év múlva az emberiség űrszondái megérkeznek a legközelebbi csillagokhoz, a Naprendszerben pedig megnövekedhet a veszélyes becsapódások száma. Ezek ellen akkor talán lehet már védekezni, hosszabb távon azonban nincs esély a Földön maradásra.

Mi lesz a Föld, a Naprendszer és a Tejút sorsa a mai csillagászati ismeretek alapján? Íme, a legvalószínűbb forgatókönyv, amelyben az időadatok csak hozzávetőlegesek, az egyes események azonban jó eséllyel bekövetkeznek valamikor. A sor végén egy teljesen sötét, hideg és majdnem üres világegyetem áll.

10-15 ezer év múlva: látványos robbanás

Látványos jelenség lesz az égbolton, amikor felrobban az eta Carinae nevű hatalmas, közeli csillag. A nagy tömegű égitest már ma is instabil: alkalmanként nagyobb gáztömegeket dob le külső rétegeiből. A robbanásnak a csillagászok szerint nem lesz káros hatása a Földre.

22 ezer év múlva: Csernobil ismét biztonságos hely lesz

A radioaktív sugárzás ismét eléri a normális szintet, az eredeti épületek eltűnnek - más helyekhez hasonlóan már Csernobilra sem lehetne ráismerni akkoriban.

35 ezer év múlva: veszélyes szomszéd

A Ross 248 jelű vörös törpecsillag válik a Napunkhoz legközelebbi ilyen égitestté, csillaggá, megelőzve a jelenlegi proxima Centaurit, amely 4,2 fényévre van a Földtől. Jelentős hatása akkor még nem lesz bolygónkra, azonban amint egyre közelebb kerül, megnövelheti a Naprendszerben történő üstökösmagok és kisbolygók becsapódásainak gyakoriságát.

42 ezer év múlva: űrhajó a csillagokban

A Voyager-1 űrszonda megközelíti az AC+79 3888 jelű törpecsillagot. A szonda ekkor már bizonyára nem fog üzemelni, így az eseménynek csak elvi jelentősége van. Talán ez tekinthető az első pillanatnak, amikor egy emberkéz alkotta űreszköz megközelít egy Naprendszeren kívüli objektumot - ha az addig rendelkezésre álló bőséges idő alatt, fejlettebb és gyorsabb űreszközöket nem fejleszt ki az emberiség. Utóbbi esélye a technikai fejlődés ütemét tekintve könnyen elképzelhető.

100 ezer év múlva: a legnagyobb szupernóva

Felrobban a VY Canis Maioris csillag, látványos szupernóvaként. Valószínűleg ez lenne a legfeltűnőbb szupernóva-robbanás, amelyet utódaink az addig eltelt idő során megfigyelhetnek.

A Nap és a VY Canis Maioris csillag méretaránya (Futuretimeline.net)

298 ezer év múlva: űrhajó a Szíriusznál

A Voyager-2 űrszonda megközelíti a Szíriuszt, az égbolt legfényesebb csillagát.

1,4 millió év múlva: üstökösök bombázása

A Naprendszerhez közeledő Gliese 710 nevű csillag a Naprendszer peremvidékén lévő Oort-felhő üstököseinek mozgását erősen megzavarja. Sok égitestet végleg elszakít a Naprendszerről, de jó néhányat a bolygók irányába indít el. Ettől jelentősen megnövekedhet a becsapódások gyakorisága a Föld térségben is, de ennek a "veszélyesebb" időszaknak hossza is több 100 ezer évben mérhető.

7,6 millió év múlva: szétrobban a Mars egyik holdja

A Phobos hold szétdarabolódik a Mars árapályereje révén. A kis Mars-hold ugyanis olyan közel mozog bolygójához, hogy gyorsabban kering, mint ahogyan a Mars forog. Emiatt a két égitest között ébredő árapályhatás nyomán fokozatosan egyre közelebb jut a Marshoz, és végül anyaga feldarabolódik, majd még később be is csapódik a felszínbe, jó néhány nagy krátert létrehozva az égitest egyenlítői vidékén.

Fantáziarajz a szétdarabolódó Phobosról (NASA)

10 millió év múlva: újabb nagy gyűrű születik a Naprendszerben

A Phoboshoz hasonló sors vár a Triton nevű Neptunusz-holdra is. Utóbbi szintén szétdarabolódik, és töredékei látványos gyűrűt alkotnak az órásbolygó körül. A gyűrű azonos távolságból nézve feltűnőbb lenne, mint a Szaturnusz hasonló ékessége - azonban a Neptunusz nagy távolsága miatt a Földről feltehetőleg nem lesz annyira feltűnő egy távcsőben figyelve.

50 millió év múlva: bezárul a Földközi-tenger

Afrika összeforr Európával, és egy új, a mai Himalájához fogható hegylánc születik.

250 millió év múlva: új szuperkontinens

Minden szárazföld egyesül, a szuperkontinenst egyetlen óceán övezi.

600 millió év múlva: nem lesznek teljes napfogyatkozások

A Holdnak a Földtől mérhető lassú távolodása miatt többé már nem következnek be teljes napfogyatkozások. Az egyre messzebb keringő Hold látszó mérete az égen ugyanis kisebb lesz, mint a napkorongé - ezért csak gyűrűs fogyatkozások lesznek: a Nap felszíne a Hold pereme mentén körben megfigyelhető marad a fogyatkozás maximuma idején is.

1 milliárd év múlva: elpárolognak az óceánok

A Föld átlaghőmérséklete már túl magas lesz ahhoz, hogy a folyékony víz tartósan előforduljon rajta. Az óceánok anyaga a légkörbe párolog, és forró, párás levegőként veszi körül bolygónkat. A folyamat lassan, fokozatosan következik be. Pontosan nem tudni, miként reagál minderre bolygónk és rajta a bioszféra - de a körülmények feltehetőleg egyre kellemetlenebbek lesznek az élővilág számára.

3 milliárd év múlva: ütközés az Andromédával

Az egyre közelebb kerülő Androméda-galaxis peremvidéke a Tejúttal ütközik. A jelenség során egyes csillagok feltehetőleg nem találkoznak egymással, azonban a csillagközi felhők összenyomódása révén új, aktív csillagkeletkezési zónák jöhetnek létre.

5 milliárd év múlva: pokollá válik a Föld

A Nap vörös óriássá fúvódik fel, elnyeli a Merkúrt és a Vénuszt. A Föld talán elkerüli ezt a sorsot, bár ebben még eltérnek az egyes modellek előrejelzései. Az élet azonban ekkor már biztosan lehetetlen lesz bolygónk felszínén, amelynek nemcsak légköre és vízburka veszik az űrbe, de felszíni kőzetei is halványan izzani fognak a hatalmasra puffadt és közeli napfelszín intenzív sugárzásától. Ha az élet és értelem eddig fennmarad a Földön, valószínűleg el kell költöznie.

A Nap felfúvódott látványa (Futuretimeline.net)

1000 milliárd év múlva: sötétedik az Univerzum

Általánosan alacsony szintre csökken a csillagkeletkezés gyakorisága a galaxisokban, egyre kevesebb lesz az új égitest, amelyek egyre kevesebb fényt bocsájtanak ki a Világegyetemben.

20 000 milliárd év múlva: véget ér a csillagok korszaka

Az utolsó vörös törpecsillagok is kihunynak, véget ér a csillagok korszaka az Univerzumban. A Világegyetem sötét, hideg és kis sűrűségű hely lesz.

Az égbolt néhány ezermilliárd év múlva (Futuretimeline.net)

Az utolsó lépésekkel kapcsolatban nagy a bizonytalanság. A Világegyetem jövője olyan kozmológiai törvényszerűségektől is függ, amelyek még kevéssé ismertek. Ilyen például a sötét energia hatása, amelytől jelenleg egyre gyorsabban tágul az Univerzum, és ez elősegíti a sötét, hideg, egyre inkább üres Világegyetem kialakulását. Az, hogy az élet, az értelem és a civilizáció sorsa mi lesz ebben az Univerzumban, jelenleg még jobbára a tudományos-fantasztikus irodalom témája.