Hirtelen indulnak be a Föld szupervulkánjai

A nagy vulkáni rendszerek szuperkitörései viszonylag ritkán, átlagosan százezer évente következnek be, ám ekkor bolygómértékű pusztítással lehet számolni. Mi váltja ki ezeket a természeti katasztrófákat?

Amilyen ritkán következnek be, olyan pusztítóak a szupervulkán-kitörések. A nagy meteorit-becsapódások után ezek a bolygónkat leginkább fenyegető természeti katasztrófák. Egy-egy szuperkitörés 10-15 ezer köbkilométer anyagot lövellhet ki. Emellett eltörpülnek a "hagyományos" tűzhányók: a Huckleberry Ridge nevű szupervulkán például mintegy kétezerszer több vulkáni anyagot szórt a légkörbe, mint a Mount St. Helens 1980-as kitörése. A szupervulkánok kitörései széles körzetben elpusztítanak mindent, hamufelhőjük pedig akár évekre elsötétítheti az eget, globális fajkihalást váltva ki.

A vulkanológusok még nem tudják pontosan, mi váltja ki ezeket a szélesőségesen nagy kitöréseket. Az Oregoni Állami Egyetem (OSU) kutatóinak új modellje szerint a vulkánt tápláló forró magmakamra körül részben megolvadnak a kőzetek, és ez a képlékeny "kőzetgyűrű" képes együtt tágulni a magmakamrával. A magmakamrában kialakuló feszültség így akár több ezer éven keresztül is növekedhet anélkül, hogy a feszültség szétrepesztené a kőzeteket és kitörne a vulkán.

Eközben a magmakamra feletti terület jelentősen megemelkedik, és egyre szaporodnak rajta a repedések (mint a sülő és táguló kenyér felszínén). A Huckleberry Ridge 2,1 millió évvel ezelőtti kitörésig például több száz méterrel emelte meg a felszínt a felgyűlő magma a mai Yellowstone Nemzeti Park területén. Végül a törések a felszín felől lefelé haladva és tágulva elérik a magmakamrát, amelynek összeomlása beindítja a vulkán kitörését.

Eddig a kutatók azt feltételezték, hogy a magmakamra belsejéből indulnak a törések, és nem azonnal szabadul fel az összes energia, hanem először kisebb kitörések is jelentkeznek, megelőzve a szuperkitörést. Erre utaló nyomokat azonban nem találtak, ezért az új modell jobban megközelítheti a valóságot, miszerint csak egy nagy kitörés van, mivel a törések fentről indulnak - magyarázza Patricia Gregg vezető kutató.

A legutóbbi szupervulkán-kitörés 74 ezer évvel ezelőtt következett be, vagyis már a Homo sapiens létére is hatással lehetett. A Toba vulkán a mai Toba-tó helyén terült el az indonéziai Szumátra szigetén. A geológiai adatok alapján már korábban is többször kitört, ám a 74 ezer évvel ezelőtti aktivizálódása kivételes esemény volt: 2500 köbkilométernyi lávát öntött a felszínre, a kitörés energiája pedig több mint ötezerszer volt nagyobb a Mount St. Helens-énál. A légkörbe került hamu befolyásolta a globális klímát, jelentősen csökkentve a hőmérsékletet. Rengeteg faj pusztult el, és őseinknek is keményebb környezeti feltételekkel kellett szembenézniük (abban nincs egyetértés, hogy mennyivel csökkent a globális hőmérséklet, egyesek szerint akár 10 fok is lehetett, míg más kutatók 2,5 fokot mondanak).

Szupervulkánnak nevezik azt a tűzhányót, amely legalább 300 köbkilométer lávát önt a felszínre egy kitörés alkalmával. A statisztika szerint ilyen esemény minden 100 ezer évben egyszer történik. Egy közepes szupervulkáni kitörés, amely mintegy 1000 köbkilométer lávát produkál, felér egy 1 kilométer átmérőjű aszteroida becsapódásának pusztító erejével, ám egy ekkora energiájú kitörés jóval gyakoribb egy kisbolygóval való találkozásnál.

A szupervulkánok nem hegyek, hanem több tíz kilométer átmérőjű süllyedékek, óriási összeomlott kráterek (úgynevezett kalderák), melyeket nem könnyű észrevenni. A főbb vulkáni területek, ahol szuperkitörésre lehet számítani: a Yellowstone, a Flegrei-mező Nápoly mellett, az új-zélandi Taupo-tó alatt szunnyadó vulkán, illetve Indonézia, a Fülöp-szigetek, Közép-Amerika, Japán, a Kamcsatka-félsziget és az Égei-tenger egyes tűzhányói is.